Azt hiszem, ezzel a történettel tartozok mindenkinek, aki a profilomra tévedt... Mesélek egy kicsit, jó? :) 2016-ot írunk: sikerült elfutni a templomig meg vissza. 8,2 km, két évtized punnyadás és egy év aerobic után egészen rendben van. Kicsit később lett az 10-11 is. Na, hát így kezdődött ez tavaly nyáron. "Te, én a helyedben megpróbálkoznék hosszabb távokat futni. Neked az lenne való." - hmmm. Jó, hát Zoli bácsi csak tudja, szakavatott szemnek biztos lehet hinni. Aztán két tündéri aranyos barátném lelkesen folytatta a felbujtó akciót. "Félmaraton, az pont kétszer annyi, amit most futsz. Simán felkészülsz". Jaj, most miért kell ilyen lehetetlen küldetésekre buzdítani engem?! Maradjon csak ez a rekreáció szintjén. (Hehe, azt hitted, hogy ennyivel megelégszel, mi? Tévedés, súlyos tévedés...;) ) 2017. Új év, az idő megy, én meg nem tudok mit kezdeni azzal a fene nagy energiámmal. Valamit csinálni kell. Valamit muszáj csinálni, nem lehet egész nap a könyvek között ülni! Vegyük kicsit komolyabban ezt a szaladgálást. Kora tavasz. Friss levegő. Napfény. Emberek. Futnak, ki lelkesen, ki elgyötört arckifejezéssel, mindenféle szemkontaktust kerülve, de ők is futnak. Van, aki visszamosolyog, integet, akár az utca túloldaláról is. Kedves emberek ezek a futók! "Te, bocsi, hadd kérdezzem már meg, milyen zenét hallgatsz futás közben? Hogy tudsz ilyen vidáman futni?" - vidáman futok? Jobban belegondolva, van benne valami, egész komfortosan érzem magamat közben. Azt hiszem, én "tökreszeretekfutni". Tök jó dolog futni! Na persze van, hogy az embernek eszébe jut, miért nem varrószakkörbe ment inkább, az kisebb strapa - nem árt észben tartani, hogy az első pár kilométer sokszor hazudik. Keményen. De ha valahol kivesznek belőled, máshol visszakapod... 10,4 km. Tavaly nyár óta nem volt ennyi. Nem is értem, miért... Na de most, belehúzunk! Hoppá, 12 km. Akkor benevezünk egy 12-es versenyre. Muszáj lesz, ősszel már 21-et fogok. Muszáj, ultimátum, magamtól, magamnak. 12,8 - jó, akkor most bátrak leszünk és benevezünk a WizzAir-re is. 14,4. Oké. Szép, szép, de csak azért, hogy kitomboljam magamat? Mit akarok én egyáltalán ezzel? "Én a Bátrakért futok!" - ooodanéééézz! Réka a Bátor Táborosokért fut! A mindenit, Orsi kisfia is ott táborozott anno... Na várjunk csak, vajon beférek közéjük én is? "Szia Zsófi! Szuper, hogy írtál, mert köztünk a helyed!" - JUPPÍÍÍÍÍ. Na EZ LESZ az én dilim értelme! 15,6. És 16,8. Egész közel járok. "5.25/perces átlaggal futsz több mint 15 km-t? Az tök jó. Szerintem ne félj a felestől. Meg lesz ez akár két órán belül is." - jaaa? Akkor jó! :) Pihisebb hét jön, összesen 3 edzéssel. (((Mivel szombaton lesz életem első versenye, de ez nem az akció része, úgyhogy ez tényleg csak hatalmas zárójelben... illetve de, mert okulni megyek és tapasztalni a szeptemberi kihívás előtt. Ez is az edzés része...))) Két hét telt el a kampányom aktiválása óta. 18 támogató, és az adománygyűjtési cél 51%-a. Meeeennyiiii? Ennyien mellénk álltak! Ennyi ismerősöm szállt be a csapatba és fogott össze velünk a Bátrakért. A családom, barátaim és családjaik, egykori tanáraim, oktatóim, szüleim munkatársai... A mindenit! Ezt nem fogom tudni elégszer megköszönni. Különösen azt, hogy így megszavaztá(to)k a bizalmat nekem. Ezek után végképp nem okozhatok csalódást, most még nagyobb lendületet veszek az edzéshez. (Persze, azért nem ész nélkül, nem kéne lesérülni...:)) A mondókámban beígért pacsikat és öleléseket pedig nyugodtan be lehet hajtani rajtam! Bármikor. :) A bejegyzésem végén egyet szeretnék csak még kérni: kérlek, nézzetek be Kocsis Réka Izabella profiljára! Ő a Spar maratonon fut októberben. Neki köszönhetem, hogy megtaláltam az Élménykülönítményt! :) Üdvözlettel és köszönettel Mindenkinek, aki eddig támogatott bármilyen formában: Zsófi