Egy igazán fantasztikus versenyen vagyok túl, ahol ismét sikerült megjavítani a félmaratoni időm: immáron 1:32:45. Hihetetlen, csodás érzés, alig hiszem el hogy ennyire gyorsan ilyen komoly fejlődésen mentem keresztül. Mindenek előtt szeretném megköszönni mindenkinek a támogatását, a sok bíztatást, üzenetet. Srácok, velem voltatok futás közben, nagyon sokat gondoltam rátok! :) Most viszont egy picit részletesebben kielemzem a versenyt, megér pár mondatot azt hiszem. Hosszú lesz, bocs! A Wizz Air Félmaraton és az ott futott personal best után alapvetően nem gondoltam hogy most erőset akarok futni, nem is terveztem meg olyan alaposan. Úgy voltam vele, legyen örömfutás, ha 1:40 körül beérek az már tökéletes, de igazából nem is nagyon foglalkoztam előre az idővel. Az utóbbi napokban kínzott egy enyhe gyomorprobléma, ráadásul picit meg is húzhattam a hasizmom, mert az elmúlt pár futás alkalmával éreztem némi enyhe alhasi izomfájdalmat. Már csak ezért sem akartam durván tolni. Elég csípős reggelre ébredtünk, nem tudom hány fok volt de kifejezetten indokolt volt magammal vinni egy pulcsit. Cseppet sem bosszankodtam miatta, ideális futóidő. Gyors rajtszámátvétel, még egy óra a rajtig, ami aztán gyorsan elrepült. Közben benyomtam még egy banánt és a szokásos chia magos joghurtot. A bemelegítés kicsit rövidre sikeredett, és nem is volt túl alapos, talán ezt az egy negatívumot tudom felróni a szervezőknek, ettől eltekintve minden király volt. Gyerünk a rajthoz - itt már mocorgott bennem a kisördög, egészen az elejére, a második sorba álltam be. Valahogy... nem tudom máshogy mondani, megjött a kedvem hogy fussak egy nagyot. A rajt után úgy suhantak el mellettem a többiek, mintha álltam volna, komolyan. Az órámra nézve riadtan láttam hogy bizony én is 4:16-tal kezdtem, és még így is egy csomóan állva hagytak. Sebaj, saját tempó, nem elfutni az elejét, így párszáz méter után még visszább is vettem az iramot, az első km 4:35 lett - a múlt héten Wizz Airen majdnem pont ennyi volt az átlagtempóm. Kicsit tartottam az erős kezdéstől, de szerencsére nem bosszulta meg magát. Visszalassultam 4:39-re, aztán a következő km 4:38, elég jól sikerült felvennem egy állandó tempót. Innen még gyorsultam, és annak ellenére hogy volt némi szint a pályában, ennél lassab kilométereim már nem is lettek, szépen sikerült megint negatív splitekkel futnom. Három kört kellett teljesítenünk a 7km-es pályán, körönként egyre gyorsabb lett az átlagtempóm (1. kör: 4:28, második 4:24, harmadik 4:21). Igazi mélypont vagy holtpont most nem volt; a harmadik körre átment az egész valami eufórikus örömfutásba, sorra értem utól azokat az arcokat akik az elején nagy elánnal elstartoltak tőlem. Volt erőm és főleg kedvem bohóckodni a fotósok előtt (igen, hát verseny közben mindig viccesebb, aztán amikor meglátom az eredményt, inkább a "felejthető" jelzőt tudnám említeni). Volt egy hangulatcsináló szpíker a pálya végefelé, a fordító után, vele jót pacsiztunk. Innen még 2-3 km volt hátra, ezt teliszájjal vigyorogva futottam le, fantasztikus volt. Külön elmítést érdemel az utolsó kilométer. Volt egy srác, Nagy István, vele kb. együtt rajtoltunk el, aztán sokáig egymás mögött/mellett haladtunk. Valamikor a második kör közepe táján elszakadtam tőle, igaz nem sokkal, nagyjából fél perc lehetett maximum a legnagyobb különbség köztünk. Az utolsó kilométernél, már a hajránál tartottam, sorra hagytam el a többi futót, amikor hallom hogy szapora léptek közelednek mögöttem. István volt, akihez beugrott egy barátja iramot futni a végére. Próbáltam gyorsítani, de csak késleltetni tudtam az elkerülhetetlent, beértek. Éreztem hogy nem nagyon van esélyem, így maradt a motiválás, valami olyasmit kiabáltam oda nekik hogy "gyerünk, told neki, ne hagyd magad!" Hát, nem is hagyta, az utolsó kanyar előtt az iramfutó srác kiszállt, István pedig bőven négy perces tempó alatt lenyomta a maradékot. Egy darabig próbáltam futni a szélárnyékában, 3:39-es tempóra gyorsultunk fel. Őrület, soha életemben nem futottam még ilyen gyorsan, talán csak a 100 méteres repülőim alkalmával (de azokból meg elég kevés volt mostanában). De még ez a tempó sem volt elég hogy lehagyjam, így a legvégén, amikor befordultunk a célegyenesbe, inkább picit visszavettem a tiszta befutófotó kedvéért. :) Kedves István, ezúton is szívből gratulálok, fantasztikus volt az egész futásod, a hajrád előtt pedig le a kalappal, megérdemelten futottál be előttem! Remélem találkozunk, futunk még együtt más versenyeken. A vége pedig 1:32:45 lett, ami ma a 27. helyet jeletette számomra abszolút összetettben (férfiak közt 24.). Apró megjegyzés: az órám valamivel kevesebbet mért mint 21.1km. Lehet a GPS rakoncátlankodott, de az is lehet hogy kicsit rövidebb volt a pálya - ezzel együtt is jóval gyorsabb voltam mint múlt héten. Mégegyszer köszönöm mindenkinek a támogatást, fantasztikusak vagytok!!!