Az elmúlt héten csupán egyszer futottam, azt is futópadon, amikor a terheléses teszten voltam. Ezen kívül hat bringás edzés volt - csütörtök-pénteken lábujjhegyen, recovery módban, szombaton viszont már belefért egy két órás, 65km-es csapatás. Vasárnap pedig egy 30km-es sprintet nyomattam a kedvenc virtuális pályámon (Watopia, Road to Ruins). Ez utóbbiról írok pár sort részletesebben, mert életem egyik legjobb görgőzése kerekedett ki belőle. Az elejét elég lazára vettem, hagytam időt a testemnek bemelegedni, szokni a terhelést. Az első 4km-t 145-170 watt között raktam meg, ez kifejezetten kellemes volt. Ezen a pályán kb. 5 kilométernél kezdődik az első emelkedő; nem hosszú, de annál meredekebb. Eleve egy gyorsabb, tempósabb tekerést akartam csinálni, így beleálltam a kaptatóba, átlag 280 wattal tekertem felfelé. Ennél tudok erősebben menni, de egyrészt nem akartam széthajtani magam már az elején, másrészt így a pulzusom még kifejezetten normális tartományban maradt. Felfelé sorra maradtak el a többiek mellettem, egy német srácot kivéve: ő egy másik hegyről zúzott le, azon felfelé elnyerte a pöttyös trikót. Egy kereszteződésnél pont mögé csatlakoztam be, de őt nem tudtam megszorongatni, teljesen más dimenziókban mozgott, 4-5 watt/kg-mal lazázott felfelé. A hágó után jött a downhill a dzsungel felé, itt kis pihenőt engedélyeztem magamnak: csak forgattam a pedált, különösebben nem erőltettem meg magam, 170-180 wattok jöttek ki a lábaimból. A lejtő alján, majdnem félúton gyors leltár: tök jól érzem magam, indulás vissza a lankásabb oldalon, de akkor nézzük csak meg mennyit tudok kihozni magamból. Itt egy nagyjából 10 perces szakaszon átlag 270-280 wattal téptem felfelé, közben meccseltem egy amerikai sráccal. Pont kapóra jött, nagyon nem akarta hogy leelőzzem, de a hágó felé menet felfelé végül elengedett. Nem néztem a pulzusát, de valószínűleg nem bírta már - én viszont akkor kapcsoltam maximumra, és nagyon élveztem. Nekem itt 165-ig ment fel a pulzusom, ezt még teljesen elfogadhatónak éreztem, főleg hogy a hágó után megint egy kellemes és gyors lefelé csapatás következett, közben ki tudtam pihenni magam. A lejtő aljára - 3 perc alatt - kb. 140-ig esett vissza. Innen még kb. 10km volt hátra, részben sík, részben alattomos, alig érezhető 1-3%-os emelkedőkkel tűzdelve. Nem a kedvencem ez a szakasz, jobban ki tud szívni mint egy hegyi hajrá. Igaz, a sebességem is jócskán nagyobb. Itt amúgy már teljesen elgurult a gyógyszerem, annyira magával ragadott az őrült tempó, a sorozatos előzések és pár másodperces küzdelmek, hogy úgy éreztem magam mint valami terminator. Egy kanadai sráccal az utolsó 5-6km-en elég keményet mérkőztünk, na ott úgy éreztem, őt már nem fogom tudni lehagyni. Ahogy a vulkánhoz értünk, vagy amúgy is befejezte az edzését, vagy levezető tempóra váltott, mindenesetre egyik pillanatról a másikra lemaradt mögöttem. Kicsit sajnáltam hogy nem meccseltünk végig, elégg motiváltuk egymást a váltott vezetéssel és pár másodperces szélárnyékozással. A végét még magamhoz képest is baromi keményen megraktam. Ezen a pályán a célegyenes előtt kb. 1.1km-re van egy kereszteződés, itt bevágódott mögém egy srác. Sima alap zwiftes mezben, default bringával, mint aki még a Zwift demó verziójával ismerkedik. Gondoltam nem lesz ellenfél. Utolsó kilométer, szép lassan elkezdtem növelni a tempót: 230 watt, a srác egy méterre mögöttem. 250, még mindig. 290, talán még közelebb is van, maximálisan kihasználta a szélárnyékom. Hirtelen abban a helyzetben találtam magam, hogy még vagy 600 méter a célig, őrülten pörgetek 4 watt/kg-mal, a csóka meg kb. mosolyogva tekerészik mögöttem, várva az utolsó 50 métert hogy kiborítson és a legvégén lesprinteljen. Tisztára kezdőnek éreztem magam, egy tapasztalatlan madárnak akit a vére belehajszolt egy ilyen hülye helyzetbe. Akkor ezt oldjuk meg erőből, lesz ami lesz, legfeljebb beégek. Kiálltam a nyeregből, és hadd szóljon, ami kifér a csövön, 5.7 watt/kg-ig tudtam felmenni, nagyon hosszú volt a vége. Magamhoz képest ez elég jó tempó, lehet más mosolyog rajta, nekem több mint elég volt. Végül nem előzött meg a srác, sőt, az utolsó 50-en teljesen lemaradt. Jóleső érzéssel téptem át a célkapu alatt, és szokásomtól eltérően - általában még ráteszek ilyenkor 5-6km-t online - megálltam és azonnal lecsatlakoztam. Lélegezni is alig volt erőm. Miután elmentettem az edzést, offline még görgőztem 10 percet, hogy legyen valami kis levezetés. Közben nézegettem a tekerésről az elemzést, és - bár éreztem hogy erőset megyek - meglepődve láttam, hogy az eddigi leggyorsabb kör sikeredett belőle. Tavaly óta eddig 73-szor mentem végig ezen a pályán, de ez volt eddig a legjobb, personal best. 30km-en, a második leggyorsabb időmhöz képest 15 másodpercet sikerült hozni. Tök jó, elégedett vagyok magammal, ez jó kis edzés volt. Hétfőn egy visszafogott nem túl hosszú recovery jellegű futás vár rám, kedden egy közepes, 12-14km-es futás, szerdán valami hasonló, csütörtöktől pedig már semmi komoly, kezdődik a rápihenés a hétvégi maratonra.