Tegnap fokozó futást csináltam, ez az egyik kedvenc edzéstípusom. Sokféleképpen lehet így futni, nekem az vált be hogy kilométerenként fokozom a tempót, az előzőnél mindig egy kicsit gyorsabban futok. Elég gyilkos edzés, a végefelé már nehéz rátenni egy-egy lapáttal. Tegnap el is rontottam, túlságosan meredekre vettem a fokozást. Alapvetően a 10km fokozó + 4km versenytempó egy elég jól bevált edzés számomra, ennek az a lényege hogy az első 10km után nem állok meg, nem veszem vissza pihentetőre a sebességet hanem a kívánt versenytempóra lassulok csak vissza. Mivel megint egy félmaraton jön hétvégén, ez most 4:35 körül van, a fokozó után ezt akartam tartani. Ez össze is jött terv szerint, azonban a 10 helyett csak 9km lett a fokozó futás. Az elején a harmadik kilométert túlságosan megnyomtam, onnan már nem akartam lassulni, de a gyorsulásnak is vannak határai. A 8. km-en már éreztem hogy még kettő nem fog beleférni, de ha csak egyet teszek rá azt viszont meg tudom nyomni kőkeményen. Így is lett, a végül nem bántam meg: a 9. km-en 4:07 körüli időt sikerült futni, amit korábban még soha nem tudtam fokozón teljesíteni. Vagyis a tervet nem hoztam 100%-ban ami miatt nem vagyok teljesen elégedett, helyette a teljesítményemben kis javulást érzek, ami viszont tök jó érzés. Ezzel együtt fegyelmezettebben, nagyobb odafigyeléssel kell végrehajtanom az edzéseket, ez a tegnapi konklúzió. Ma 5-7km körüli regeneráló futás lesz, nyugis tempóval és mégnyugisabb pulzussal.
Ma futottuk le a 37. Wizz Air Budapest Félmaratont, ahol az egyik 2:15-ös iramfutó voltam. És bizony, megint kiérdemelte ez a futás a "legjobb" címkét, minden méterét, minden egyes másodpercét élveztem. Ez az év nem igazán a futásról szólt számomra, lévén hogy gyakorlatilag júliusban kezdtem ismét edzeni. Az egyik dolog ami motivált a visszatérésben, a két őszi iramfutás lehetősége, ezeket mindig is imádtam. Nagyon vártam már ezt a napot, őszintén szólva már hiányzott a versenyek hangulata. Amikor iramfutó vagyok, másokért futok, a futótársaim motiválom, igyekszem segíteni őket, és ez ...
Hosszú kihagyás után újra a fedélzeten! Tavaly az UTT után eléggé megtörtem, kiégtem, nagyon nem esett jól a futás. Valahogy elvergődtem az év végéig, aztán én is elkaptam a COVID-ot, ami elég sokáig éreztette a hatását. Januárban ezek miatt teljesen felhagytam a futással, helyette ismét a görgőzésre, bringára koncentráltam. Lassan találtam vissza a régi kerékvágásba, sokáig nem igazán találtam a helyem. Egészen a nyár derekáig nem is volt semmilyen értékelhető futásom, legfeljebb néhány kocogás, na meg kb. 7000km bringázás. De mégis, egyre jobban kezdett hiányozni a futás. Július ...
Két nap van hátra életem legkeményebb versenyéig, az Ultra Tisza-tó 130-ig. Piszkosul kemény lesz, és eléggé tartok tőle. Ezzel együtt, most sokkal felkészültebbnek, eltökéltebbnek érzem magam mint tavaly a BSzM előtt. Még januárban határoztam el hogy nekimegyek, amikor spontán maratont futottam nyúlként. Akkor olyan távolinak tűnt ez a dátum, olyan könnyű volt azt mondani, "ó, addig fel tudok készülni", ...