Ma leginkább pihenni lett volna kedvem. Pontosabban semmit csinálni, csak feküdni a kertben és hallgatni a madarakat. Aztán valahogy mégis rászántam magam, végülis madárcsicsergés az erdőben is van (sőt), így nem találtam semmilyen épkézláb kifogást: irány futni. Reggel háromnegyed kilenc felé vágtam neki a távnak, nem volt fix hogy mennyit akarok futni, de legalább 15 kilométert. A szokásos útvonalaim most nem játszottak, szinte vágytam az erdőbe, a fák közé. Akkor irány a Dunapart és a tököli parkerdő. Hát nem bántam meg, hihetetlenül élvezetes volt! Nem futottam gyorsan, amolyan igazi LSD tempót diktáltam, így közben volt időm és erőm gyönyörködni. Halásztelektől lefutottam egészen Százhalombatta magasságáig, ez kb. 10km, így ugyanennyi várt még rám hazafelé. Fantasztikus volt minden egyes métere, talán a pókhálókat (és azt az egy véletlenül elfogyasztott pókot) leszámítva. A terepen egy ideig jött mögöttem egy kocsi de nem akart megelőzni, szinte hallottam ahogy beszélgetnek egymás között az utasai: "Nézd Józsi, ott fut egy hülye..." Aztán valahol a kompkikötő környékén elkanyarodott, társaságnak maradtak a madarak (és pókok), egy kecske (bringával már összefutottam vele egyszer), és két három hasonló hülye mint én. :) Ennyit az edzésről, végül jó kis terep-félmaraton kerekedett belőle. Ígértem hogy írok magamról pár sort. A nevem tudjátok, az ismerőseim leginkább Takinak szólítanak. Nemsokára 46 éves leszek, és... mióta is? 2014 óta futok többé-kevésbé rendszeresen. A futás sokáig csak kiegészítő edzés volt, világ életemben inkább bicikliztem, futni egyáltalán nem szerettem. Az évek során aztán valahogy ez megváltozott, mostanra már inkább mondanám magam amatőr futónak, aki időnként bringázik is. Tavaly novemberben és idén tavasszal volt 1-1 maratonom amelyeket ugyan teljesítettem, de megfelelő felkészültség hiányában közel sem olyan idővel mint ahogy szerettem volna. Épp ezért még májusban elkezdtem változtatni az edzéseimen, azóta odafigyelek az étkezéseimre, és úgy általában sokkal szervezettebben és rendszeresebben sportolok. Szeretném a SPAR Budapest Maratont 3 óra 45 perc alá hozni, ez nekem personal best lenne. Alig egy hónappal később lesz még egy maratonom, azon ha lehet még egy kicsit szeretnék faragni az időn. Most úgy látom, a felkészülésem elég jól halad, esélyes hogy meglesz ez a cél. Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzésem. Kérlek ha módodban áll, támogasd Te is a Bátor Tábor kis lakóit, akár csak egy doboz cigi vagy egy Big Mac árával. Hidd el, minden csepp számít, a tengerek is egyszerű vízcseppekből állnak. :)