Néhány nap és itt a SPAR Budapest Maraton, úgyhogy itt az ideje hogy megtervezzem hogyan is fogok futni. Az első verseny amit alaposabban, szinte kilométerről kilométerre összeraktam, az a három héttel ezelőtti Wizz Air félmaraton volt. Ebből kiindulva úgy érzem érdemes előre átgondolni, mit is szeretnék csinálni vasárnap. Leltár, kezdjük ezzel. Soha életemben nem voltam még edzettebb, erősebb. Sőt, mivel most a különleges erőt adó ÉK póló lesz rajtam, számolhatok extra életpontokkal. :) Ez a pozitív rész. Sajnos a Budaörs félmaraton utolsó 3-4 kilométere, pontosabban az őrült hajrá mélyebb nyomot hagyott bennem mint azt gondoltam: nem túl erős, de annál makacsabb fájás tanyázik a jobb vádlimban, érzésre nem feltétlenül komoly, de azért csak ott van. Plusz a verseny előtti alhasi izomfájdalom még mindig érezhető, és csak futás alkalmával jön elő. Puff, ezek meg a rossz hírek. A fájdalom különösebben nem fog akadályozni, legfeljebb kevesebbet fogok mosolyogni és többet csikorgatni a fogam. Amitől tartok, az a sérülés: most nagyon nem kéne lesérülnöm. A leltár tehát vegyes, mindent összevetve nem a legideálisabb a helyzet. Mi volt az eredeti célidőm ezen a maratonon? Jó volna 3:45 alatt beérni, ezt írtam pár nappal ezelőtt, és most is így vagyok vele. Ez számomra rekordidő lenne, még soha nem futottam 3:51-nél gyorsabban maratont, és négy óra alatt is csupán egyszer. Teljesíthető? Úgy vélem igen, úgyhogy nem voltam rest és tényleg megterveztem minden egyes kilométert, hogyan kéne futnom - lásd a csatolt képeket. Három forgatókönyvet készítettem. A realista elképzelés az, hogy néhány kilométer bemelegedés, felfutás után nagyjából 5:08-as, esetleg picit gyorsabb kilométereket tartok amíg tudok, és olyan 34-36km után ebből lassan kiengedek valamennyit. Minden eddigi maratonomon találkoztam a fallal (vagy inkább: A Fallal), úgyhogy itt is úgy számolok hogy nem fogom tudni végig tartani ezt a tempót, de nem is veszítek belőle sokat. Ha ezt így sikerülne hoznom, a végén 3:40 alá is be tudnék nézni, óriási lenne. A pesszimista kép félmaratonig kb. megegyezne az előzővel, de aztán elfogyna a lendületem (idén csak júniusban futottam 21km-nél többet, az eredményt inkább fedje jótékony homály). Innen egyenletesen lassulnék vissza 5:13-ig, és 33km-nél terv szerint jönne a puszi a faltól. Innen pedig zuhanórepülés, a végére 6:05-re esnék vissza. De még így is vállalható - ezzel kalkulálva 3:43 lenne a vége, így is bőven personal best csak nem olyan szép a vége. Ha viszont minden jól megy, nem hátráltat semmi, fejben is sikerül ott lennem és a frissítéseket is terv szerint sikerül magamhoz venni, akkor félmaraton után is maradnék negatív splitekben, kb. 3-4km-enként 2-3 másodperceket gyorsulva. És még a végére is lenne erőm egy jó kis hajrára - eszerint a 41. és 42. kilométereket már 5 perc alá tudnám hozni. Bár így lenne - dehát egyedül rajtam múlik, én pedig bízom magamban és a felkészültségemben. Ezzel számolva - még leírni is alig merem - 3:36 környékén esnék be a célba. Ezeket a tempókat igyekeztem úgy kiszámolni, hogy a pulzusom is nagyjából a helyén maradjon - ha valahol elkezdene elszállni, az eléggé keresztülhúzná a fentieket. Nem akarom most még szétfutni magam, kevesebb mint négy hét múlva itt az idei főversenyem, a TCS Amsterdam Marathon, majd ott. Addig a legkevésbé sem hiányzik egy sérülés. Hát ennyi a terv a maratonra - érdekes lesz majd összevetni vasárnap este az eredményt a tervvel. :)