Hosszú kihagyás után újra a fedélzeten! Tavaly az UTT után eléggé megtörtem, kiégtem, nagyon nem esett jól a futás. Valahogy elvergődtem az év végéig, aztán én is elkaptam a COVID-ot, ami elég sokáig éreztette a hatását. Januárban ezek miatt teljesen felhagytam a futással, helyette ismét a görgőzésre, bringára koncentráltam. Lassan találtam vissza a régi kerékvágásba, sokáig nem igazán találtam a helyem. Egészen a nyár derekáig nem is volt semmilyen értékelhető futásom, legfeljebb néhány kocogás, na meg kb. 7000km bringázás. De mégis, egyre jobban kezdett hiányozni a futás. Július végén aztán megráztam magam és ismét nekiálltam az alapoknak: leporoltam a jó kis Five Fingersem, és újra elkezdtem a mezítlábas edzéseket. Eszméletlenűl jól esett! Augusztus közepére már ismét a régi voltam, bár az időeredményeimet egyelőre nem lehet a tavalyiakhoz hasonlítani. Nemsokára itt a szeptember, és én is rajthoz állok a Wizz Air félmaratonon, illetve egy hónappal később jön a célversenyem, a 37. SPAR Budapest Maraton. A tavalyi hangulatom eléggé a padló szintjén volt, most azonban nagyon várom már. Jó lesz újra lepacsizni a régi ismerősökkel, vinni a négy órás mezőnyt, újra átélni a maratoni hangulatot. És jó érzés azon ügyködni, dolgozni, hogy a rajtig teljesüljön a vállalásom, és összejöjjön a 200.000 forint támogatás.