Zwifteljünk!

Vasárnap Wizz Air félmaraton, addig már nem akarok komolyabbat futni. Keresztedzés gyanánt ma "elmentem" Watopiába tekerni egy 30km-es karikát - és akkor lássuk végre mi is ez az egész virtuális bringázás. Az egyik kedvencem a "Road to Ruins" pálya. Változatos, szépen rajzolt, van benne egy kevés szint (kb. 270 méter), de semmi komolyabb szivatás. Sprint vagy egyéb mért szakasz sincs benne, így ideális ha "csak úgy" kedvem van tekerni egyet. A 30km-es hosszával pont egy órás tekerésre elég, és még egy kevés levezetés is belefér. Ma nem akartam nagyobb effortot beletenni, nem álltam le meccselni senkivel. Csak tekerni akartam egyet. Az első emelkedőig ez sikerült is, addig kb. 1.8 - 2.0 watt/kg-mal mentem. Ahogy jött a rövidke hegyi szakasz, valahogy jól esett kicsit beleállni a pedálba, és egészen 4.0 - 4.2 watt/kg-ig felmentem. Jó volt, élveztem, pont annyira volt hosszú hogy nem kezdtem savasodni tőle. Aztán jött a hágó, és a csapatás le a völgybe, a dzsungelbe. Annyira beleéltem magam, hogy szinte az erdei állatok hangját is hallottam tekerés közben, tök jó volt. A völgyben kezdtem beérni pár srácot, és bár szigorúan meghagytam magamnak hogy nem meccselünk, jó volt utánuk eredni, kicsit húztak maguk után. Visszafelé az emelkedőt megint majdnem 4 watt/kg-mal raktam meg, de itt azért már a pulzusom is beszállt a buliba, így nem erőltettem nagyon. Összességében jó kis menet volt, 4/5 pont, sajna a végén a hajrához kevesebb maradt bennem mint szerettem volna. Oké oké, mi a frászról írtam eddig??? Nos, ez nem más mint a görgőzés, pontosabban okosgörgő, smart trainer, nevezzük akárhogy. Egy eszköz, amibe beleállítva a jól megszokott bringánkat, majd bluetoothon keresztül öszekapcsolódva a számítógéppel / tablettel / telefonnal valós vagy virtuális világokban tudunk tekerni. A kapcsolódás azért kell, hogy a számítógép a terep függvényében tudja állítani a görgő ellenállását. Amikor egy emelkedő jön, pont olyan érzés tekerni rajta mint a való életben: vissza kell bizony váltani, olykor kiállni a nyeregből, és beleadni apait-anyait. Sokféle szoftverrel lehet használni, én mostanában a Zwiften nyomulok. Ez amellett hogy nagyon szépen megrajzolt virtuális világokba visz el, egyfajta közösségi élményt is ad: több százan / ezren ülünk esténként a bringáinkon otthon a számítógép előtt, egymástól sokezer kilométerre, mégis együtt tudunk tekerni a Zwiften keresztül. Sőt, akár még egymás szélárnyékát is érezzük és kihasználjuk. Érdemes kipróbálni, van egy 7 napos ingyenes próbaverziója. Az idei évben eddig olyan 4000 km-t raktam bele így a jó kis Meridámba a görgőn ülve. Eleinte a kerékpározás volt a fő sportom, most már inkább keresztedzés, kiegészítés a futáshoz. De így is, sőt, így talán még inkább rendkívül élvezetes.

További blogbejegyzéseim

Lila pólóban, iramfutóként

Ma futottuk le a 37. Wizz Air Budapest Félmaratont, ahol az egyik 2:15-ös iramfutó voltam. És bizony, megint kiérdemelte ez a futás a "legjobb" címkét, minden méterét, minden egyes másodpercét élveztem. Ez az év nem igazán a futásról szólt számomra, lévén hogy gyakorlatilag júliusban kezdtem ismét edzeni. Az egyik dolog ami motivált a visszatérésben, a két őszi iramfutás lehetősége, ezeket mindig is imádtam. Nagyon vártam már ezt a napot, őszintén szólva már hiányzott a versenyek hangulata. Amikor iramfutó vagyok, másokért futok, a futótársaim motiválom, igyekszem segíteni őket, és ez ...

Újra a fedélzeten!

Hosszú kihagyás után újra a fedélzeten! Tavaly az UTT után eléggé megtörtem, kiégtem, nagyon nem esett jól a futás. Valahogy elvergődtem az év végéig, aztán én is elkaptam a COVID-ot, ami elég sokáig éreztette a hatását. Januárban ezek miatt teljesen felhagytam a futással, helyette ismét a görgőzésre, bringára koncentráltam. Lassan találtam vissza a régi kerékvágásba, sokáig nem igazán találtam a helyem. Egészen a nyár derekáig nem is volt semmilyen értékelhető futásom, legfeljebb néhány kocogás, na meg kb. 7000km bringázás. De mégis, egyre jobban kezdett hiányozni a futás. Július ...

Két nap múlva… Showtime!

Két nap van hátra életem legkeményebb versenyéig, az Ultra Tisza-tó 130-ig. Piszkosul kemény lesz, és eléggé tartok tőle. Ezzel együtt, most sokkal felkészültebbnek, eltökéltebbnek érzem magam mint tavaly a BSzM előtt. Még januárban határoztam el hogy nekimegyek, amikor spontán maratont futottam nyúlként. Akkor olyan távolinak tűnt ez a dátum, olyan könnyű volt azt mondani, "ó, addig fel tudok készülni", ...