Vasárnap a Böllhoff Tóparti Futópartyn vettünk részt 3 barátommal. Régóta piszkálta a fantáziámat, hogy körbefussam a velencei tavat. Ilyen hosszút még sosem futottam, félmaraton volt a maximum, azt is tavaly Ultrabalatonon futottam legutoljára. Viszont jobb állapotban érzem magam, jobban sikerült az alapozás is, mint tavaly, érzem az úszás jótékony hatását is ? Szombat éjszaka nem aludtam valami jól, de reggel úgy keltem fel, hogy már csak azért is megcsinálom, ha törik, ha szakad. Nagyon jó futóidőt fogtunk ki, úgyhogy az elemek is velem voltak ? Rajt után kb 4 kilométerrel ketten visszafordultak, ők nem is tervezték, hogy többet futnak. Ketten mentünk tovább, Anita 18 kilométernél szállt ki, okosan döntve, és megelőzve egy sérülést. Éreztem még magamban energiát, úgyhogy folytattam tovább, sajnos az egyik frissítőpontnál már elfogyott minden folyadék, úgyhogy már alig vártam, hogy célbaérjek, és megigyak egy jól megérdemelt sört, amivel a többiek vártak ? Nehéz volt az utolsó kilométereket társaság nélkül megtenni, sajnos zene sem volt nálam, de vitt előre a szívem, és szerencsére a virgácsok is bírták, úgyhogy egy régóta dédelgetett álmomat sikerült teljesíteni, nem a tempó volt a lényeg, hanem a teljesítés ? Ha teheted, vegyél tőlem pár kilométert életem eddigi leghosszabb futásából, és szerezz vele örömet a Bátor Táboros gyerkőcöknek ?