Ahogy elhagytam a gimnáziumot, és ezzel a rendszeres mozgást, úgy kezdtem el felszedni a kilókat. Számtalanszor próbáltam lefogyni, újra sportos lenni. Minden alkalom ugyanúgy kezdődött, volt egy terv a fejemben, és mindenkinek elmondtam, akit értem, hogy mire készülök, de az első pár kudarc után hitelüket vesztették a fogadalmak, erejüket a tervek. Nem csak mások, az én szememben is. Így ért el engem 2017, 92 kg súllyal. Januárban elkezdtem valamit, senkinek sem szóltam róla, igazán magamnak sem. Nem volt terv. Független lépések voltak. Egymás után, amikor megszoktam az előzőt, tettem meg a következőt. Elhagytam a kávéból a cukrot. Elkezdtem zöldséget enni köretnek, fele annyi kenyeret enni vacsorára. Újra elkezdtem futni. Cél nélkül, csak a futás öröméért. 74 kg lettem. Futottam tovább, cél nélkül, csak a futás öröméért. Aztán valaki mutatott egy jó célt. Futottam tovább, de már céllal. Most már a Bátrakért futok! 2018. áprilisában adománygyűjtési céllal fogok rajthoz állni a 33. Telekom Vivicitta-n. Kérlek, segíts Te is az elérésében: fogadj örökbe egy kilométert a futásomból! As I left high school, and by doing that left the PE lessons too, I put on extra pounds. I tried countless times to lose them and get fit again. Each promise started the same; I had a plan and told everyone I could what I was up to do, but after the first few failures the promises lost their credibility and the plans lost their power. Not just for the others but for me as well. This is how 2017 reached me with 203 lbs. I have started something in January which I told no one, even kept away from me. There was no plan, there were only independent steps. Step after step. When I got used to previous one made the next one. I left the sugar from my coffee, started to eat vegetables as side dish, and halved the bread in my dinners. I started to run again without any goal, just for the sake of running. I became 163 lbs. I kept running, without any goal, just for the sake of running. Then someone showed me a great goal. I kept running, but now, with a goal. Now I run for the Braves! I’m going to run the 33rd Vivicittá Spring Half Marathon to be held in April 2018, with a charitable purpose. Please, help my campaign: sponsor a mile of my run!
Ősszel, mikor belefogtam, nagyon jól éreztem magam. Olyanokról beszélgettem, hogyan fogok 1.45 alatti félmaratont futni, mik a terveim, elképzeléseim. Aztán úgy alakult, hogy nem jutottam el annyiszor futni, mint akartam. Az 50 perc alatti 10km megy, lehet van bennem több is, de nem tudom kihozni, és az időm is elfogyott. Vert hadként vonulok csatába hamarosan, és nagy eséllyel elvérzem saját elvárásaim lándzsáitól. Mégis, csatába vonulok. Aki harcolni indul, nem magáért indul. Másokért. Én most azokért, akik egy sokkal nagyobb harcot vívnak saját magukkal. Egy harcot, amiben nem ...
Az elmúlt hónapban két nagyszerű közösségi futás élményt is szereztem. Február 4.-én örök inspirációm és futótársam, Zsófi javaslatára a CoffeeRun szervezésében futottunk egy Panoráma kört a szép havas tájon. Erre a futásra akkora bátorsággal érkeztem, hogy az első találkozópontra futva tettem meg az utat, bemelegítésképpen. A kellemes téli tájon túl jó volt látni, hogy mennyi ember vállalja be a zord idő ellenére, és hogy senki nem marad ki, mindegy, hogy mennyire tudja tartani a tempót. Február 10.-én pedig az Élménykülönítmény télfutó csapata egy olyan eseményen vett részt, ami ...
Egy csodás közös futáson voltam túl szombaton, köszönettel tartozom Zsófinak, hogy eljött velem és megint együtt mehettünk. Nagyszerű élmény volt, fontos tanulságokkal arról, mi számít igazán, ha együtt futsz valakivel. Hazafelé próbáltam összeszedni a gondolataim, végül írtam egy fogadalmat magamnak, hogy mit jelent számomra együtt futni. Együtt kezdjük el, együtt fejezzük be, együtt csináljuk végig. Ha gyorsabb vagy, igyekszem, ha lassabb, igazodom. Ha lelkes vagy, erőt merítek belőled, ha csüggedt, bátorítalak. Ha fáradt vagy, belesétálunk. Ha elestél felsegítelek, ha ...