Az elmúlt hónapban két nagyszerű közösségi futás élményt is szereztem. Február 4.-én örök inspirációm és futótársam, Zsófi javaslatára a CoffeeRun szervezésében futottunk egy Panoráma kört a szép havas tájon. Erre a futásra akkora bátorsággal érkeztem, hogy az első találkozópontra futva tettem meg az utat, bemelegítésképpen. A kellemes téli tájon túl jó volt látni, hogy mennyi ember vállalja be a zord idő ellenére, és hogy senki nem marad ki, mindegy, hogy mennyire tudja tartani a tempót. Február 10.-én pedig az Élménykülönítmény télfutó csapata egy olyan eseményen vett részt, ami számtalan dolgot átírt bennem. Ez a VI. Classic Balboa futás volt. A táv 19 km, komoly emelkedésekkel, ami önmagában is elég kihívás, de ezt magam részéről megfejeltem még egy rossz cipőválasztással, az időjárás meg némi jéggel és sárral. A nehézségeket ellensúlyozta a csapat, hogy láttam, mások is csinálják, végiggyűrik. A futás során olyan embereket láttam, akikről sosem gondoltam volna, hogy nekivágnak egy ilyen kemény terepnek. Volt lábprotézissel futó, vak futó, akit kísérő segített, és voltak 10 éves gyerekek és volt 68 éves nagymama. Mindannyian teljesítették a távot, megnyerték a maguk versenyét. Egy versenyen a cél és a rajt sokszor ugyanott van. Itt sem volt másképp. Ugyanoda értem vissza, de már nem az az ember voltam, aki elindult a rajtnál. I had two great community running experience in the past month. On 4th of February we ran the Panorama circle with the CoffeeRun's team advised by Sophie, my ever lasting inspiration and running pal. I arrived with so much courage to that run that I ran to the first meeting point from home as a warmup Beyond seeing the nice winter landscape it was nice to see how many people face it despite the rough weather, and that no one being left behind no matter of their ability to keep the pace. On 10th of February the winter runner team of Élménykülönítmény participate in an event that rewrite countless thing in my head. That was a the VI. Classic Balboa run. The distance was 19 km (~11 mile), with serious elevations, which made it a good challenge of its own, but I chose my shoes wrong and the weather gave some ice and mud on the top of it. The difficulties were compensated by the team, and that I could see others doing it too, struggling, fighting alongside. I saw people during the race whom I'd have never imagined that they start off such a hard trail. There was a runner with leg prosthesis, a blind runner with a helper, and there were 10-year-old runners and a grandma over 68. Everyone of them covered the distance, they won their own race. The finish and the start are the same line in most of the races. It was the same here too. I arrived to the same place, but I was not the same man, who I was at the start