Na, engem ma mindkettő ölt. A héten ma volt a harmadik, sorozatban egymást követő napon töltött edzés. A szerdai edzés volt múlt héten is a legnehezebb. De amíg a múlt héten ahhoz kellett aklimatizálódnom, hogy öt edzés van és egymáshoz közel időben, addig a héten a lábammal küzdök. Nagyon fáj a jobb lábam. Eddig azt hittem, hogy egy visszér, tegnap óta inkább csonthártyára gyanakszom. Az első három kilométeren szoktam bemelegedni, felgyorsulni. De most... inkább  csillagokat láttam. De túl leszek rajta. Holnap pihenőnap. Lábatlógatok. Nagyjából. :-))) A lábfájást leszámítva amúgy elég jól megy. Hála a jó égnek! Még a 8. kilométernél is tudok mosolyogni, sebességet váltani. A futás végeztével ugyan ömlik rólam a sós izzadtság, de mosolyogva, elégedetten tudok nyújtani, levezetni, ami bíztató. Jövő hét vasárnap közönségtalálkozója lesz Lubics Szilvinek a Városligetben. Megróbálok elmenni. Ez a találkozás most hatalmas inspiráció lenne nekem. Olvasom a könvét és hát elképzelni se tudom olykor, ember hogy tud ilyen teljesítményt letenni az asztalra úgy, hogy közben dolgozik, családja van, stb. Egy csomó dolog van, amiben hasonlítunk! Például, hogy ő is "idegből" kezdett futni. :-))) Holnap tehát pihi, pénteken 5, szombaton 11 km megtétele vár rám! "Hurrá everybody, jön a holiday.."