Ki korán kel, Kincsesbànyát lel! ? Reggel 5:50. Jaj ne, már megint kelni kell. Irány a futócucc! Csak visszaérjek a nagy meleg támadása előtt. Minden megvan? Indulhatok  tök ismeretlen környéken vagyok, a víztározó környékét tegnap csak autóból és sötétedésben láttam. Ez ám az izgi. Kalandra fel! Mit mondott este a házigazda? Harmadik villanyoszlop az út mentén?  Ez mintha erdős részhez vinne, ráadásul emelkedővel. De ott a harmadik villanyoszlop! Muszáj! Hoppá!!! Valóban itt a Víztározó. Vajon végig lehet a víz mellett futni? Na vágjunk bele, mire körbefutom a tározót gazdagabb leszek egy tapasztalattal, meg élményekkel is. Siess Mária, már látszik a Nap a horizonton! Ez megint meleg lesz a végére. Most mindenesetre mèg egész friss a levegő. Biztos a víz miatt. Nem lesz ma valami jó tempóm, ha mindig megállok fényképezni. De mit csináljak, ha egyszer úgy tetszik ez a hely?! Ez azért nem egy szokványos terep, betontöltés felfelé, sóderes, csúszós út lefelé, erdei ösvény. Csak nézzek a lábam elé, mert különben dobhatom az egész "melót" a sutba! Aú, a bokám! Na tessék! Mondtam, hogy figyelj! Ez nem az otthoni sima, betonszakasz. Merre 0? Ez szerintem nem a part melletti út, de a másik útvonal nem tűnik túl barátságosnak. Jobb a békesség. Önszántamból szeretnék futni, nem mások által űzve. Inkább egy kicsit futok a főúton, valahol majd csak visszajutok a partra. Hú, aszfalt!  Mennyivel másabb érzés! Lejt! Volt értelme ide felküzdeni magam. Már egy jó pár kilómétere futok ezen az úton! Nem ezért jöttem! Én a parton szeretnék futni! Hol találok vissza a víz mellé? Segítsetek Vukknak a kisrókának! Talán ez az út! Keréknyomok is vannak. Te jó ég! Elég mély keréknyomok! Sár, agyagos föld! Út vége! Na erre mondják, hova ez a menet, ami sehova se vezet. Hátra arc! Szent szilvamag! A cipőim!!! Hogy néznek ki? Tiszta dzsindzsik lettek. Ne már!!! Hogy tisztítom ki őket?!!! A csudába! És még ez a nyamvat part is a bolondját járatja velem. Itt egy másik út! Talán ez lesz a nyerő. Szépnek szép, de zsákutca. Kitehették volna az út elején. És az az út ott? Igen! Víz, part, horgászok. Juppijé!!! Gyerünk! A tópart szárnyakat aaaaad! Végre! Gyönyörű! Futás! "Szállj velem! Még nem repültem senkivel..." Ott a betongát, ahonnan indultam. Szitál az eső! Kit érdekel? Külön poén. Mindjárt 10 km lesz és pont körbe is érem a tavat! Jaj ne! Kényszerleszállás! A nádas miatt itt is hátraarc! Valamit még egy kempingező horgász kiabál nekem a nádas előtt a haveri bandájából felállva - nem rosszindulatú a testbeszéde - de lövésem sincs mit mond, mert a füleimben a bpm-ek dübörgő játéka zajlik. Futok visszafelé. Hmmm.... Pedig màr nem vagyok messze! Ez az út? Próbáljuk meg! És igen! Kék jelzés és töltés is van. Gyerünk fel a töltésre! Hú, az a bácsi felém közeledve nem kis darab, mindjárt lefolyik a robogójáról. De legalább akkor adott, amerről ő jött, út is van. Mély nyomtávval. ? Töltés teteje. Szakad az eső! Jól esik. Màrmint nekem. Elvégre akkor kell futni, mikor jól esik. De fura! Sose élveztem futás közben az esőt! De most nagyon jó! Mosolyt simogat az arcomra! Ha látna valaki, azt gondolná kettyós vagyok. Futok, mosolygok, gyönyörködöm!!! What a wonderfull world!! Visszaértem a szállásunkra. Nyújtani kell. Egy teremtett lélek nincs a környéken. Csak az eső és én. Csurog, csöpög már mindenemből a vìz! Nem érdekel! Jól esik, hogy ázom az esőben. Tök mindegy mitől vagyok vizes. Csak a cipőim!!! Na, de most kikapcsolom! Ez a pillanat, ez a szakadó eső az enyém. A lelkemé. Mosolygok! Élek! Ez a futás megmarad örökre. A napfelkelte most belülről fakadt!