4. Nap: Vila Praia de Ãncora - A Guarda Nem tudom tegnap említettem-e, de ebben a városban nem volt donativos szállás vagy kimondottan olyan melyet az egyház üzemeltet. Így egy drágább albergueben szálltam meg. Viszont az árban benne van a reggeli így bőségesen fel is töltekeztem. Itt nem emeletes ágyak voltak, hanem kicsit a Hófehérke és a hét törpe meséjébe illett bele az ágyelrendezés. Egyébként jól aludtam. A mai napra csak 14 km van előttem. Emiatt elég volt 6:30-kor kelnem, nyugodtan megrenlggeliztem a többiekkel, akik szintén ekörül ébredtek. Most nem fáj a lábam, egyik sem. Hurrá 🙂 Viszont, hogy ne legyen unalmas, most a bal vállam kezdi megadni magát, pedig nem féloldalasan viszem a táskát és nem is csak egy bottal túráom. Mégis úgylátszik valamiért nagyobb lett a terhelés. Mindenesetre továbbra sincsenek vízhólyagjaim és ez jó. 🙂) Cukiság, hogy a szállásnak van egy tengeri malaca, tőle is elköszöntem kifele jövet. Ma kicsit lóg az eső lába, meglátjuk mi lesz. A hőérzet kb. 26 fok a páratartalom pedig piszkosul magas. Apropó fontos dolog amiről már akartam írni: Sose haladj el úgy ivókút mellett, hogy nem iszol belőle. Ez nagyon fontos üzenet mert muszáj hidratálni és sose tudod hol lesz a következő. Igyál, töltsd fel a kulacsod és menj. A másik, hogy naptejezzétek ve a fületeket. Nekem sikerült ismét elfelejteni és már a francia Úton is megszívtam 1x hólyagosra felégett a napon. Most csak bepirosodott úgy hogy gyorsan orvosoltam de érzem egész nap. Alig vártam, hogy ismét a part mentén bandukolhassak. Néhány érdekesség a tegnapi nap kapcsán, mivel ma is találkoztam ezekkel: itt nagyon sok háznál a postaláda egy kicsi házikónak van megcsinálva, vagyis kis kőházikó, díszítéssel, ablakokkal, háztetővel. A másik a fecske motívumok. Eleve sok sok fecskével találkoztam, de feltűnt, hogy a falicsempékenilletve szuvenír boltokban is előszeretettel árusítják. Rákerestem és Portugálisában a fecske a szabadságot, az elvágyódást, vándorlást, de a honvágyat, családot és a szerelmet is jelképezi. Gyakran ajándékozzák jegyespárnak, főleg a szülők akiknek a kirepülő fecskéket jelenti. Nu van itt egy-két macerás útszakasz, ahol az autóknak kerülgetbiük kell a zarándokokat. Elég nagy forgalmú utak, úgy hogy csak óvatosan. Amúgy számomra teljesen más élmény most ez az egész, ha még nem írtam volna. Bár a francia El Caminot eléggé a COVID erajában jártam így akkor a legtöbb konyha, közösségi tér ellvolt zárva illetve az albergueket se tölthették fel max.létszámmal. Úgy hogy már ez is ad egy nagy különbséget. Sokat lehet spórolni ha a szálláson főzhetünk. Továbbá mint azt viszont már említettem korábban nincsenek annyian azúton...jobban el lehet merülni a gondolatokban. Mai napon nekem is sikerült annak ellenére hogy sokkal kevesebb ideig gyalogoltam valahogy ma törtek rám az érzelmek és gondolatok. Jó volt teret engedni nekik és itt hagyni párat. Ami viszont már nagyon kezd hiányozni azok az ölelések. El sem hiszitek mennyire szükség van rá. Legalább is nekem biztosan. Otthon nem telik el nap hogy ne ölelném meg a szeretteimet legalább egyszer. Na de visszakanyarodva a mai nap egyik kiemelkedő pontja a vizi taxival való átlelés Caminha és A Guarda között. Ugyanis van egy majd 12 km-el hosszabb kerülőút, ahol azt hiszem hídon átlehet kelni, de ez mókásabb és nem is drága. A sárga nyilak is odavezettek a kikötőbe, ahol egy kávézóban lehetett jegyet váltani és kb. 10 perc várakozás után jött is egy 6 személyes motorcsónak. Kaptunk mentőmellényt és egy feledhetetlen emléket, hogy átcsónakázhattunk Portugáliából Spanyolországba. Korábban itt üzemelt egyébkén egy komp de már csak a kikötőben áll, sajnos az alacsony vízállás miatt már évek óta nem jár a 2 part között. Átérve ez már Galicia. Örömmel konstatálom hogy a túrabakancs mellett döntöttem az induláskor és nem a terepfutócipő mellett. Nyilván hátránya a bakancsnak, hogy melegebb így gyakrabban kell megálljak szellőztetni a lábam, szárogatni a zoknikat, de sok terepen sokkal jobban fogja a lábam, vastagabb a talpa és erre lett kitalálva ...amúgy errefelé elég változatos a terep úgy hogy tényleg jó. A maradék 5 km innen már gyorsan megvolt száp erdei ösvényen vezetett az út. Beérve A Guarda városába utolért az eső is, de gyorsan megleltem az alberguet, ami még zárva volt de a fedett rész alatt addig szárítottam a kabátot és magamravettem egy polárpulcsit melegedni (pont ma jutott eszembe, hogy jaj ezeket nem is kellett még használjam...csak mondanom kellett). A várakozás után beregisztráltam a szállásra, majd gyors tussolás után kinéztem itt is a partra. Nem tudok elszakadni a látványtól. Emellet az könyvből amit olvasok maradt még 46 oldal így lemásztam a sziklákon és vízbelógatva a labam (ami nagyon tud segíteni a fáradt lábakon) kiolvastam. Végül elkanyarodtam ismét egy szupermarkethez, ahol sirumirudakat és egyéb halas dolgokat vásároltam vacsira. A szálláson ezután kicsit adminisztratív dolgokkal is foglalkoztam, mivel holnap 32km-t gyaloglok ismét és nincs érkezési sorrenden alapuló szállás így megszegve a fogadalmam és terveimet foglaltam... há ez van. Így teszek mostmár azokkal a falvakkal és városokkal ahol nincs ilyen szállás. Továbbá eléggé feladta a leckét, hogy Santiagoból hogyan jussak el Madridba majd mivel az összes odatartó vonatjegy elkelt, úgyhogy egy 9 órás busz út vár rám, de erről majd annakidején írok. Mostmár az ágyban és várom mit hoz a holnapi nap. Korán kelek 🙂 Csak vidáman