6. Nap: Baiona - Vigo Tegnap szerintem lett egy kisebb naoszúrásom, sokat sétáltam a tűző napon a sapka ellenére. Az esti csobbanás a tengerben jót tett utána meg 1-2 ibuprofen... Most reggel már nem fáj a fejem. Gyors reggeli után ma is sötétben indulok el, nem azért mert sietek (bár érkezési sorrendes albergue-ben tervezek megszállni Vigo-ban), hanem inkább a hőség elkerülése végett. Az utolsó km-nél sokat számít, hogy milyen napszak van. (Reggeli: elfdlejtettem jobban szemügyre venni tegnp a megvásárolt natúr joghurtot...azukarado...hát mind1 ilyet még nem ettem. De többet se fogok, nem szeretem az édeset reggelire desszertnek meg natúr cukrozott joghurt hát nem tudom inkább valami csokisat). Mai korai sétálást a csillagos ég teszi gyönyörűvé bár ezen a szakaszon elég nagy a fényszennyezés, mivel végig városolon megyek keresztül. Van egy szép kis kőhidacska ami egy gyéren folydogáló folyócska fölött visz át. A túloldalon pedig egy sünivel találjozom. Az összenézés pillanatában megilletődve odébbállunk mindketten. Mai napra, mint utóbb kiderült lehetett volna egy óceánparti szakaszt is választani, bár az nem a hivatalos és nincs is jelölve. Én végül a bentebbi, erdőset választottam, mivel még friss volt az emlék a tegnapi forróságban való gyaloglástól így megkiméltem magamat ma ettől. Az erdős szakasz egyébként gyönyörű volt és valóban jó hűvös. A mai napi cukiság, hogy az egyik fordulóban az autóutak mellett egy kis faládikában voltak kis agyagkészítményel a zarándokoknak. Cukisag agyagfigurak Sajnos Vigohoz közeledve eszembejutott, mi a probléma a nagyvárosokkal... hát pont az ami miatt kiszerettél volna belőle szakadni...zajos, poros, nyüzsgő és hatalmas utcái vannak....sokszor még navigáció mellett os trükkösek. Szépen beérkeztem már 12.30 körül. Ma csak 26 km-t jöttem és nem is érzem magam lestrapálva csak éhes vagyok. Apropó éhség ez is érdekes az előző Caminomon emlékszem hogy folyamatosan éhes voltam...most meg kb alig. Kb úgy kell emlékeztetnem magamat hogy egyek hogy legyen erőm. Viszont ma megéheztem úgy, hogy a szállás elfoglalása után egy 2 épülettel errébb található pizzériában isteni finom sonkás pizzát ettem házi olivaolajos öntettel. Huh hát ez már hiányzott. Az alberguere visszatérve ez az út során az utolsó ilyen nagyobb létszámú (93 férőhelyes). Innen már csak sokkal kisebbek lesznek. Itt azonban már kezd érződni a nyüzsgés. A hamarosan beérkezünk érzés. Az utolsó 100km-en napi 2x kell pecsételtetni a zarándokútlevélbe. Ezek beszerezhetők számos kávézóban vagy cuki kis helyen útközben. Nu a pocak tele, zuhamyoztam is. Mondhatni ültem kb 30 percet... mit is csináljak. A változatosság kedvéért kitaláltam hogy ma is szeretnék megmártózni az óceánba és úszni kicsit. Lassan ugyanis már jócskán elfogunk távolodni a parttól. Holnap lesz még talán lehetőségem útközben egy kitérőt tenni utána bekanyarodik az útvonal Santiago felé. Na de lényeg a lényeg hogy túratáska nélkül azért könnyebb volt egy 8 km-t még gyalogolni oda-vissza a partik persze pihenve és úszva 2 parton is. Amúgy Nagyboldogasszony van és kb.minden nagyobb bolt zárva. Muszáj napi szinten vasarolni egyrészt a hűteni való cuccokkal nem jó túrázni másrészt ezek mind plusz súlyok a táskán...hosszú távon hidd el egy almát is megérzel...több napra pedig semmiképp nem éri meg. Max levesporokat, műzliszeleteket. Amúgy azért is érdemes egy szálláshelyre megérkezni mert becsekkolva, lepakolva felfedezhetjük a várost. Emiatt sem érdemes rohanni és lestrapálni a labunk. Jó ha marad energiánk a délutáni plusz km-re. Sajnos tényleg egyre többen rohannak, sokszor sérüléseket okozva maguknak...nem figyelmek a testi jelzéseikre, igényeikre. Sokszor nehéz egy jól összeszokott társaságtól leszalatni ha eltér a tempónk, de mérlegelni kell. Az út során sose vagyunk egyedül és összefutunk többször is a már ismerős arcokkal. Az úttól mondenki azt kapja amire szüksége van és nem az amit szeretne, vagy akarna. Néhány gondolat még a mai naphoz: végre előkerültek a tapasok vagyis kísérő rágcsálnivalók az italok mellé. A spanyolok ebben nagyon ott vannak. Reggel churros a kávé mellé, tegnap mogyoró és egyéb ropi a rör mellé. Ma azon is elmélkedtem, hogy mennyire könnyű megértenünk egymást ha tényleg odafigyelünk kölcsönösen a másikra. Se portugálul se spanyolul nem beszélek de az eddigi út során nem.ütköztem.akadályba a nyelv terén, pedig a másik fél se beszélt angolul. De nem volt közömbös ő is szerette volna ha megértem és én is szerettem volna megérteni és fordítva. Nagyon barátságosak voltak az eddigi emberkék...szóval "bábeli" nyelvkeveredés ide vagy oda sokkal fontosabb kommunikációs csatornák vannak...és hirtelen lám egy nyelvet beszélünk. Amugy se portugalul se spanyolul nem beszelek. Na de mostmár túl a 2.zuhanyzáson, bikini és kisruha kimosásán és teregetésén végre vízszintesen és pihenek...innen már álomországba megyek csak. Holnap folytatás következik. Csak vidáman 🙂