7. Nap: Vigo - Arcade Mivel ezen a szálláson bár volt konyha, de nem voltak evőeszközök sem edények, így felavathattam a szilikon poharam és harmonikaszerűen összehajtható műzlistálamat. Ezek mikrózhatóak is. Emellett a klasszik kanálgép helyett (leginkább a súlya miatt pedig szeretem a strapabíró fémból készültet, van is otthon de itt minden súly számít) egy műanyag evőeszközt is magammal hoztam ami az egyik oldalán villa másik oldalán kanál. No és kezdődhet a mai kaland...jussunk ki a városból. Kb. 3 km keresztül csak a városból kifelé bandukolok. Egyébként nagyon kellemes langyos a reggel. Ma a változatosság kedvéért a hátam kezdett sajogni, valahol állítanom kell a hátizsákon. Elég gyorsan melegszik a levegő a délelőtt folyamán de a hőség csak 12 órára tetőzik. Ez tudatosítja bennem ismét hogy legközelebb egy karimás halászsapka praktikusabb mint a micisapka...hiába kenem a fülem...ég... Redonellaban találkozom néhány ismerős arccal akik eddig jöttek a mai napon. Sokan térd, boka és egyéb problémákkal küzdenek. Nagyon fontos hogy a saját tempód szerint haladj...de ezt nagyon nehéz sokszor magaddal is megbeszélni..."bírom még", "már csak 10 km" stb... hát én bomizony azt a taktikát vetettem be hogy minden 5 km-ben megállok kivenni a lábamat a bakancsból, szárítom a zoknit a lábamom és legaláb 10 percet ülök...eddig bevállt. Nincs vízhólyagom és bírják az ízületeim is. Többször tartok rövidebb szüneteket...regenerálódok. Amúgy a portugál szakaszon sokkal többen mosolyogtak és bom caminhoztak. Viszont ma egy nagyon kedves idős hölgy mikor látta, hogy konkrétan másik utca felé sandítok odaszólt, hogy "Santiago?" Mondom " Si Señora" erre karon ragadott mosolyogva és arrébb kísért egy másik utcához hogy ez lesz a jó irány 🙂) hát már bőven dél volt ilyenkor már a hőguta kerülget úgyhogy nagyon jól esett. Mai napi cukiság, mellémszegődött egy cuki kutyus egy rövjd szakaszon... farokcsóva...nagy kikerekedett szemek. Kérdezem éhes-e? Gyorsabb farokcsóva nyilván arra hogy kommunikálok vele. Megálltam volt még nálam bontatlan szárazkeksz. A cuki nyomban leült és kéregetőn nézett rám. Hát úgy befalta hogy na 🙂) neki jobban kellett azt hiszem. Egyébként eszembejutott ma gyerekkorom néhány meséje (mai napig nagyon szeretem a meséket, főleg a tanulságosakat, tanítójellegűeket, melyben a jó elnyeri jutalmát a sok erőfeszités és kiállt próbák árán. Sokszor szóltak ezek a mesék vándorokról, akik egyik helyről a másikra vándoroltak és az Útjuk során számos csodálatos kaland vár rájuk számos érdekes lénnyel és emberrel találkoznak...hát bizonyos esetekben én is így érzem magam ezen az úton. Boldog vagyok. Ma eldöntöttem, hogy úszok még egyet hiszen lassan tényleg eltávolodom a larttól Santiago irábyába vébe a kanyart. Ezért letértem kicsit az útról és kis kiterőt téve Cesantes felé egy kutyás strandon találtam magam. Hát itt csak a lábam mártóztattam meg mivel felcuccolva nem igazán tudtam átadni magam még a pihenés és fürdőzés örömének. Viszont később megláttam, hogy Arcade-ban ahová tartok is van strand 20 percre a szállástól. Elvileg (aztán láttam is) van itt egy pici kistestvére a Rio de Janeiroban található Megváltó Krisztus Szobrának 🙂). Sajnos tényleg dög meleg van itt is és nem oly kellemes táskával a hátamon 32 fokban sétálni. Ahogy eltávolodtam a parttól nincs olyan szél sem mint Portugáliában így az elkövetkező napokban komolyan oda kell fogyeljek hogy ne kapjak hőgutát a délutáni órákban. Spanyolországban egyébként is 2 körül bezár minden és újranyit 4-6 között, szieszta után mivel eközötti időszakban kb mem lehet megmaradni az utcán. Hát ahogy a családomtól megtudtam most Magyarországon sem jobb a hőmérséklet. Ott se ártana a szieszta 🙂) Becsekkolva a szállásra ismét zuhany, kajakészítés, bolt...vissza a szállásra ...ééés irány a part. Elköszönök a víztől. Csobbantam 2x...olvastam a parton és most végre ismét vízszintesben. Holnap folytatom az utam...már csupán 70-80 km-re Santiagotól. Csak vidáman