A mára tervezett futásom akár szép és jó is lehetett volna, hiszen ùjra elkezdett szállingòzni a hò ❄❄❄ és szeretem megélni az évszakokat igazi mivoltukban.  De vannak nekem is nehezebb napjaim, amikor nem ùgy megy a futás, ahogy szeretném. A mai is egy ilyen volt. Időnként bizony meg kellett állnom, de újra és ùjra lendületet vettem és folytattam a saját "küzdelmemet". Ezùttal is a tenni akarás győzedelmeskedett és mi az amit kaptam érte? Mire kiértem az erdőből egy újabb támogató barátot ?, amit hálásan köszönök. Nagyon megérte a mai 10 km is! Sejtettem, hogy jó érzést fog okozni, amikor érkezik egy támogató barát vagy ismerős...de hogy a libabőr végigfut rajtam és a harmatos tekintetem mögül alig látok ki, mikor észreveszem, hogy újabb %-al nőtt a jótékonysági célkitűzésem általatok, ami azt jelenti, hogy újabb lépéssel közelebb kerülünk a gyerekek megsegítéséhez...ezt az érzést másként megfogalmazni nem tudom, mint ahogy leírtam? köszönöm nektek, csodás dolog amit tesztek! Bátorìtalak, hogy állj meg egy pillanatra Te is a rohanó világban és állj be a támogatók közé. Győzzön benned is a tenni akarás, máris egy új lendülettel és jó érzéssel fogod folytatni az utadat. Én addig is futok tovább, remélem valahol útközben Veled is találkozom!?