Hihetetlen örömet éreztem tegnap este, amikor megláttam, hogy átléptünk egy számomra fontos mérföldkövet: már összeszedtétek a támogatás 1/3-át ☺️ Nagyon köszönöm Mindenkinek, aki hozzátett ehhez, a gyerekek jó kedvéhez és az én célomhoz ? Amikor eldöntöttem még december 31-én, hogy jelentkezni fogok az ÉK-ba, féltem, hogy majd csalódottan zárom ezt a pár hónapot. Amikor felhívtak, hogy kész az oldalam, díszítsem fel, órákat gondolkodtam azon, mit is írjak, hogy én legyek, de mégis lehetőség szerint a többségnek megnyerő és támogatásra sarkalló. Ugyanolyan félelemmel olvastam, hogy az aktiválás megtörtént, a persely megnyílt, hajthatom a sztorit. Szörnyű volt. Hogyan kezdjek hozzá? Mi történjen először? Hogy fogja ezt bárki látni? Miért fogja ezt bárki olvasni? Miért is izgulok? Nem az életem múlik rajta. Futok ugyanúgy, írok néha és majd lesz valami, mert olyan nincs, hogy nincs semmi. Nehezen kezdtem írni, de szerintem gyorsan belejöttem és folyamatosan kapom a pozitív visszajelzéseket, amik igazán jól doppingolnak☺️ A futás is kellemesebb. Ma reggel játszi könnyedséggel keltem, már nem kellett 4 réteg ruhát felvennem, ez igazán örömteli,  nem mondom, hogy nem árasztott el a belső szenvedés, de összejött egy jó 10k ? Én folytatom a futást, Ti meg csak olvassatok, remélem néha jót teszek a lelketeknek ?