Fuss el egy esőtáncot ?
A mai reggelt kiváló alkalomnak éreztem arra, hogy felavassam a szombaton vásárolt vadiúj Kalenji szerelmemet ? Eddigi szokásomtól eltérően most kivételesen kinéztem az ablakon reggel, már 4.20-kor,azonnal ébredés után, sivatagi szárazság uralta Dunakeszi főútját és várakozással átitatott izgalom a szívemet ? Felöltöztem, a szebbik futóruhámba, az ünneplősbe, meg kell adni a módját egy új szerelem első randijának ? Indulás előtt még egy gyors kézkidugás az erkélyen, szuper, nincs semmi csapadék, a madarak csicseregnek, a levegő kellemes koratavaszi, ez egy végtelenül kedves menet lesz ? 10 métert tettem meg, amikor okádék módon leszakadt az ég.... Nem láttam az esőtől, a gödröcskék pillanatok alatt teltek meg vízzel, így bakkecske módjára kellett ugrálnom 8 k-n keresztül. Hogy megérte - e?! Természetesen ? Gyűlölöm az esőt , kivéve, ha futni kell benne. Van abban valami felszabadító érzés, hogy míg az eső gyengít engem, én a kitartásommal gyengítem az esőt. Ugyanolyan védtelenek leszünk mindketten, így közös az érdem. Ezt akkor éreztem eddig csak, amikor felköltöztem Budapestre és először havazott. A város ugyanolyan félénk, esetlen kisgyerek lett, mint aminek én is éreztem magam akkor. Minden futás megéri. Most pedig már főleg. Kis Kalenjit pedig otthon szépen rendbe raktam, most pihenget a melegben, remélem nem ment el tőlem a kedve és hosszú távú kapcsolatot alakítunk ki ? Ilyen az igazi szerelem ❤️
További blogbejegyzéseim
Az utolsó, de nem a vége
Elérkeztünk a véghajrába. Micsoda váratlan fordulat :) A héten mindenkitől azt hallom, hogy már csak pár nap és eljön a verseny, amit annak idején kijelöltem Élménykülönítményes élménykülönlegességnek. Ez a félmaraton a választó vonal gyűjtés és ítélkezés között. Eddig volt lehetőségem kampányolni, kérni, ezek után már csak az összesítés lesz hátra, hogy mennyi is az annyi. Számít, persze, hogy számít, mert manapság minden a pénz. Nekem nem ez a fontos. Ma futás közben számot vetettem. Mindennel és mindenkivel, akik hozzátettek ehhez a pár hónaphoz. A saját gyűjtésemhez. Olyan ...
Teljes(ítm)én(y)
Folyamatosan versenyhelyzetekben élünk, egyikből csöppenünk át a másikba, néha észrevétlenül. Van, hogy mi választjuk, de akad, amikor a hátunk közepére sem kívánjuk, mégis elkerülhetetlen a küzdelem. Tipikusan ilyen helyzet a futás is. Ha bevalljuk, ha nem, minden egyes megtett lépés egy harc pillanata. Akár versenyzünk, akár csak nyakunkba vesszük a talajt, mindig van egy mérce, aminek igyekszünk megfelelni. A magam részéről kettős érzelmek kavarognak bennem, amikor felhúzom a futó cipőmet. Teljesíteni szeretném a távot, rövidebbre szeretném faragni a rá fordított időt és nem csupán ...
Oszd meg és fuss
A futás számomra mindig is a jól hangzó én-idő volt. Egyedül lehetek, kikapcsolhatok, de akár gondolkodhatok is, ha szeretnék. Alkalmazkodni minimálisan kell, azt is csak azért, hogy életben maradjak. Arra megyek, amerre szeretnék, azt látok, amit látni akarok. Kényelmes, biztonságos kis komfort doboz ez nekem. Gyakran az is hatalmas lelki tusát okozott, ha új útvonalat próbáltam, nem való nekem a hirtelen változás. Jövő héttől viszont futok egy 180 fokos fordulatot és elkezdem a felkészülést egy eddig teljesen ismeretlen versenyre. Vagyis elkezdjük. Ketten, együtt, egy kis jóságos ...