Ha most lenne egy aranyhalam és kívánhatnék valamit, biztosan azt kérném, hogy valamire legyen garanciám. Pl. egy 2 órán belüli félmaraton vagy az, hogy sikerül júniusban a Spartan Super, de millió dolgot fel tudnék sorolni. Pont attól izgalmas az élet, hogy soha, semmire nem ad garanciát, a jó dolgokért kockáztatni kell. Bármibe is kezdek, az a legfontosabb, hogy minden tőlem telhetőt tegyek meg érte, a végtelenségig küzdjek, hogyha nem is én leszek a legjobb, de én legyek az, aki tudja, hogy benne volt, maximálisan. Nehéz szó a soha. Kizárja a lehetőséget. Soha semmiben nem lehetünk biztosak. Csak abban, hogy mindent megteszünk. És ez a lényeg. Semmi más nem számít, csak amit érzünk és tudunk magunkról.  Mindig lesz más, mindig lesz jobb, de az a fontos, hogy józan ésszel lássuk magunkat. És amit nem szabad elfelejtenünk, hogy soha nem fogjuk tudni, hogy mit gondol rólunk bárki más. Vagy elhisszük neki, vagy sem. De ha valaki annyira fontos számunkra,  hogy adunk a véleményére, akkor már nagyon is sokat tettünk magunkért és érte is.