Amióta az eszemet tudom, folyamatosan figyelem az embereket, elemzem őket és tanulok a hibáikból. Sokkal könnyebb ez, mint a saját hibáimat meglátni és elismerni. Néha viszont az élet tükröt tart elénk, amibe most nagyon belefutottam és minden darabjaira hullott szét. Azt hittem naivan, hogyha valami nem jó, majd kifutom magamból, letolok pár km-t és már jobb is lesz. Néhány napja figyelek valakit, arra koncentrálok, amit mond. És szerencsére nálam okosabb. A sport és főleg a futás erősíti a jellemet, növeli a fizikai állóképességet, de gyengíti a lelket. Magányos sport, ami kiváló táptalaja a tudatalatti, folyamatos agyalásnak, ami ahelyett, hogy erősítene, csak nagyobb támadási felületet eredményez. Minden km közben legyőzöm magam, a testemet,  de közben mentálisan egyre szabadabb prédává válok. Meg kell tanulnom magamért futni, igazán azért dolgozni, hogy tudatosan jobb legyek, minden téren. Már látom, hogy könnyű biztosan nem lesz, de legalább hosszú és tanulságos. Nem mindig a táv a lényeg, a gyorsaság, a terep, én vagyok a lényeg. Ha magamnak nem vagyok a legfontosabb, másnak sem leszek, ha magamat nem figyelem, más sem fog. Futás közben igénylem a magányt, azon kívül félem az egyedüllétet. Hajlamos vagyok feláldozni magam néhány kedves szóért, néhány boldognak tűnő lopott percért. Futás közben önmagam vagyok, máskor azt sem tudom, hol keressem Edinát. Miért hiszem azt, hogy valaki más fog megtalálni vagy valaki más mellett találom meg magam?! Tudd, hogy mit miért és pláne kiért teszel! Senkinek nem adhatsz többet annál, amennyi neked jár tőled! A program lényege, hogy a Tábor kapjon, de sokkal több jut nekem, ha akarom és ha figyelek. Magamra, nem másra. Edina vagyok. Okos vagyok. Mostantól.