Rajonghatunk-e valamiért vagy valakiért úgy, hogy nem ismerjük igazán?! Hogy nem próbáltuk, nem éreztük, nem ízleltük, soha nem érintettük? Érezhetünk úgy csodálatot valami vagy valaki iránt, hogy csak néhány szót olvastunk róla, tőle és nem hallottuk a hangját, nem éreztük azt az ormótlan fáradtságot, amit okoz?! Létezhet szerelem fizikai kapcsolat nélkül? Sokszor érzem azt, hogy a futás az életem, nem csak egy hobbi, a legjobb barátom, a társam, a szerelmem, a gyerekem és én magam is. Nem lennék én én nélküle, mint ahogy nem lennék most az, aki vagyok, ha nem úgy alakult volna az életem, ahogyan igen. "Néha azt érzem, hogy annyi mindent át kellett élnem, hogy más már a felébe belepusztult volna" - látod Bé, mondtam, hogy belehivatkozom ? Minden futólépésbe belepusztulok. Belehal a szívem, a tüdőm, az elmém, a lelkem, mégis miután vége, a büszkeség feltölti az ereimet. Csodálatos halál és újjászületés. Pedig nem éreztem minden ízét, nem szenvedtem minden fájdalmát, mégis az életemet bíznám rá, bármikor. Különös kötődés ez, tulajdonképpen egy kapocs magamhoz, egy szál köztem és a kitartásom között. Nem is a futást szeretem. Magamat szeretem, amiért képes vagyok erre. Azért kezdtem el futni, mert gyűlöltem. Mindenkit hülyének néztem, aki futott, mert ez nehéz, hosszú, időpocsékolás és én amúgy sem  tudom megcsinálni? Szerencsére vagyok magammal szemben annyira lázadó és alapos, hogy megpróbálom, amit nem akarok és nem kritizálom azt, amit nem ismerek. Ezért olvastam el anno 1 egész Harry Potter kötetet. Kapcsolatunk kezdetén nehéz volt minden közös pillanat. Nem vagyok a kezdeti kampányfilm híve, így az elején megmondtam, hogy nem passzolunk, ebből semmi nem lesz. De mégis elmentem az újabb és újabb randikra. A futás csodálatos életet mutatott meg nekem. Éreztem, hogy szerelmes vagyok.  Eltartott egy ideig, míg rájöttem, hogy nem a futást szerettem meg. Hanem magamat. Azt, hogy szuperül el tudok lenni magammal egyedül. Nem unatkozom soha. Nem félek, ha egyedül kell lennem. Ha mégis, elviszem magam futni. A legjobb randi, mindig meglep valamivel. Lehetsz úgy rajongó, ha nincs kapcsolat. Lehetsz szerelmes találkozás nélkül. Mert soha nem a másikba bolondulsz bele, hanem magamba, ahogy rajongani és szeretni tudsz.