Vége! Nagyjából 7 hónap (a kampány kezdete óta) kemény, intenzív felkészülést követően Szombat 11óra 2 perckor véget ért egy elég jelentős szakasza az életemnek. Ez alatt Úsztam 54 Km-t (24:27ó) Kerékpároztam 2117,2 Km-t (89:36ó) és Futottam 726,5 Km-t (78:07ó) Szóval úgy érzem, hogy amit lehetett megtettem, hogy elérjem a kitűzött célt, azaz egy Rövidtávú Triatlont teljesítsek 3 órán belül. No, de mi is lett a valóság: Pénteken fél 4 körül érkeztünk a helyszínre, hogy felmérhessük a területet, ahol másnap a verseny fog zajlani, felvegyük a rajtcsomagot, meghallgassuk a technikai tájékoztatót, részt vegyek a pályabejáráson, és elfogyasszuk az energiát adó Tésztapartin felkínált Gyermelyi tésztacsodát. A hangulat azonnal elkapott, ellenőriztam a víz hőfokát, és megelégedéssel konstatáltam, hogy nem fogok belefagyni. Ezt követően átfurikáztunk siófoki szállásunkra, és elfoglaltuk a szobát. Kipakoltunk, majd táplálék után néztünk. Itt hívnám fel a figyelmet, hogy aki Siófokon jár, mindenképpen kóstolja meg a Ramirez Gyrost (képen a kis adag), de ne kérjen előtte levest….se. Reggel fél5kor csörgött az ébresztő (Akkor már másfél órája homlokig feszülő szemekkel vártam, hogy végre indulhassunk), kikeltünk az ágyból, és összepakoltuk a menetfelszerelést, mindazt, ami a versenyen kell(het), sportáganként, bezacskózva. 6:00-kor érkeztünk a Versenyközpontba, éppen csak ébredezett a terület, néhány kósza ember lézengett… Szépen lassan kezdett érkezni a tömeg, egyre többen, szebbnél szebb kerékpárokkal, elszánt arccal… Már mentem volna… 7:30 körül bepakoltam a pakkomat, a bringámmal a Depoba, majd Belebújtam a Neoprénbe. 7:45-kor beálltam a vizpartra a rajthoz, és vártam… vártam azt, ami bő fél éve mozgat, kelt hajnalban, néha 4 óra előtt, és nem hagy nyugodni este akár 9-10 órakor sem. Még 13 perc… És 9..8..7..6…3..2..1…Bang!!! Lelkesen csaptam a habok közé… majd 100-150 méter után érzem, hogy valami nem oké…fáj a vállam…nem látok, tele a szám hideg vizzel, ez eddig nem így volt…VÁÁÁÁÁÁ, nem, felejtsd el, nem szállhatsz ki!!! Mi??? Gondolatban 3x adtam fel 2 másodperc alatt… Majd döntöttem! Elengedem az úszást…átváltottam mellúszásba, és lebegtem…éljük túl, csináljuk végig, lesz ami lesz… A hideg víz miatt kötelező volt a Neoprén, ami teljesen más élményt adott az úszásnak, ezt nem tudtam eleget gyakorolni, ezért boritott meg ennyire, de szerencsére a másik változás pozitivabb volt, csak 750m volt az úszás távja. Nagyjából 17 perc alatt sikerült abszolválni a szakaszt (ez messze nem olyan rossz, mint amennyire gondoltam, hogy elrontja a versenyem) , majd kimászva a vízből lehámoztam magamról a Bálnarucit, és 6 perc alatt átváltottam Bringára. (Mi volt ezen 6 perc???) Mivel az úszás 750m volt, a Bringa 46 Km lett. Ez egy 3,3 km-es be és kivezető szakaszt, és egy 39,7 km-es zárt kört jelentett. A tekerést szinte végig élveztem. Elég hullámos volt a pálya, minden lejtőnél tudtam, hogy ide vissza kell jönni, de minden emelkedőnél a szemem előtt lebegett, hogy visszafelé ez lejtő lesz, tehát tekertem ahogy tudtam, sikon igyekezve 30Km/h fölött tartva a tempót, lejtőn megpörgetve, emelkedőn pedig minél kevésbé visszaesni. 28,7 km/h lett az átlag. Nem a terv, de nem rossz. Újabb 3 perc Depó, és mehetek futni. 10,5Km (Ez is több, mint a hivatalos táv), és megcsináltam! Van 58 percem a teljesítésre. (Reális) Ekkor megláttam a párom, pacsi, bíztatás… 10…9,5… a bal vádlim nagyon feszült. A fájdalom nem érdekelt, azt tudtam, hogy azzal végigmegyek, csak ne görcsöljön be.  Forditó, futás vissza…  kicsit belesétálok, belefér… egy kör megvan, görcs nincs, de fáj,feszül… kb 7 km-nél elvettem egy Magnéziumot a frissítőállomásnál, megittam, és elmúlt! (MIÉRT NEM HAMARABB???) valami viszont nem stimmelt…2 perccel rosszabb volt az eltelt időm, mint számoltam… valamit benéztem. De még így is meglehet. Futottam, itt már annyira nem érdekelt semmi, csak mentem, és reméltem, hogy meglesz. Végül 11Km lett a teljes futás, és tényleg 58 perc az időm, azaz 3:01:49-es összidővel értem célba. MEGCSINÁLTAM! Ugyan nem lett meg 3 órán belül, de maximálisan elégedett vagyok. Lehetett volna jobb, képes lettem volna a 3 óra alattira, de azon hibákból, amiket elkövettem tanulok, és megyek tovább! Még 2 Sprint táv, majd Augusztus végén TATA! Ott lehet bizonyítani! Mindenkinek köszönöm a segítséget, a támogatást! De legfőként a barátnőmnek, aki bármikor is keltem, és mentem edzeni, vagy bármilyen későn is hangzott el, hogy még van egy futásom, vagy hagytam ott hétvégente egy fél délelőttre, mosolyogva várt haza, illetve anyukámnak, aki ugyan mindig megkérdezi, hogy miért is jó ez nekem, és miért csinálom megint, és miért megyek kocsik közé, és miért, miért, miért, de tudom, hogy csak félt, és tisztában vagyok vele, hogy legalább annyira büszke rám ezek miatt, mint amennyire retteg, hogy bajom esik. Az pedig nem kicsi, nekem elhihetitek ?