Múlthéten ígértem, hogy lesz egy újabb beszámolóm és képeket is töltök fel. Már csak kicsivel több mint egy hét van az Annapurna túráig. Már nagyon várom, nagyon izgatott vagyok! Már mindent megvettem, felszerelkeztem és úgy érzem a felkészüléssel is elég jól állok! :) Még soha nem estem el ennyiszer túrázás közben mint az elmúlt szombaton. Péntek este leutaztam Co. Kerry-be, ami Írország Dél-nyugati megyéje(szerintem az egyik legszebb). Itt található az ország legmagasabb pontja, kicsivel magasabb, mint a mi Mátránk, az 1038 méter magas Carrauntoohill. Szombaton reggel már korán ...
„Ha egyszer célba érsz egy maratonon, onnantól más ember vagy.” (Hal Higdon) Az idézetet még áprilisban mentettem le a telefonom mappájába. De nem tegnap lettem más ember. Hanem akkor, amikor lementettem. Amikor elkezdtem készülni. Amikor elkezdtem igazán, szívből futni. Amikor elindultam tegnap a Hősök teréről, az Andrássy úton sírtam. Aztán összeszedtem magam, megérkeztem igazán. Mert az első célom, hogy a Bátor Tábornak a tervezett adományt odaadjam, már megvolt. (Köszönöm Nektek!) A második, hogy mosollyal érjek a célba, még váratott magára (40 km), így nem lehetett könnyes a ...
A mai nap egy különleges nap, hiszen két éve ezen a napon futottam le első 10 kilométeremet. Az ezért volt izgalmas, a vasárnapi pedig azért lesz felejthetetlen, mert ha falba ütközöm, a Bátrak fognak továbblendíteni a holtponton. :) Remélem, a hétvégi futás legalább annyira jó lesz, mint a mai vizsgaélményem, és újabb kilométerekkel lesz több a kis futócipőimben! Köszönöm az eddigi támogatásokat, jó látni, hogy ennyien vagytok egy jó ügy érdekében! Folytatás vasárnap! ;)
Ez tegnap végre megvolt. Egyre bizakodóbb vagyok a vasárnappal kapcsolatban.
Már csak 3 hét és utazunk a Himalájára! Már nagyon várom! Az utóbbi időben csak az edzőteremben edzettem magam, sétáltam, futottam, különböző órákon vettem részt, úsztam, stb. Az indulás előtti utolsó hetekre viszont beterveztem az írországi magasabb hegyek megmászását. Még mindig izomlázam van a tegnapi túrától. A múlthéten megterveztem az elkövetkezendő hétvégéimet amíg nem megyek és már semmi sem tántoríthat el célomtól! A tegnapi napon(vasárnap) leautóztam Mayo megyébe a Croagh Patrick (Szent Patrik) hegyhez, ami Írország egyik legszentebb helye. Fogtam a túrabakancsomat és ...
Általában nem szoktam izgulni a nagyobb megmérettetésnél, csak közvetlenül előtte...de most már elkezdtem. Hogy miért? Gondolom, mert nagy cél, nagy felelősség. 1 hét van hátra, 17 hét edzésen túl vagyok, de 95% még nem 100. Beletettem amit lehetett, és azt kell mondanom, hogy elégedett vagyok. Elégedett, mert nem csaltam el, elégedett, mert sokat tanultam (magamról, a szervezetemről, a futásról). De van még egy hét, amit meg kell csinálni, hogy Vasárnap learathassuk a babérokat. Ami még vár rám, az - 6K, amiből 2K gyors... (határok feszegetése) - 8K, benne 5K versenytempóban ...
Közeleg a Marathon és zajlik a készülődésem a 30km-es távra. Már csak egy hét van hátra, addig is keményen kell edzeni. Már sorozatban a 3. futásom volt esőben és 8 fokos sötétben. Lehangoló tud lenni és nem is a legjobb, de nincs mese, edzeni kell! Ha esik akkor is ki kell menni edzeni, mert minden nap esni fog. És ha a Marathonon is fog esni, akkor is le kell futni. Időmmel is elégedett vagyok (most futottam 15km-t, 70perc alatt, 180m-es szintkülönbséggel), de nagyon izgulok, mert még nem futottam 17km-nél hosszabb távot. Szurkoljatok! :) The Marathon is getting closer and my training ...
Azt hiszem nagyon sok mindent el lehet mondani a futásról, de egy valamit biztosan nem: hogy értelmetlen. Persze hogy mi is az értelme, azt nehezen lehet megfogalmazni… szerintem egyszerűen csak az arcunkra van írva… De értelmet adhat neki az is, ha a kilométereidet másokért teszed meg… másoknak ajánlod fel… Adományt gyűjteni tanulságos folyamat. Kérni mindig nehéz. Az elutasítás mindig fáj. A támogatás nem mindig és nem mindenkinek egyértelmű. Éppen ezért vagyok minden eddiginél hálásabb. Már nem csak azért, hogy futhatok, hogy repítenek, hogy a határaimat átléphetem, hogy ...
Megérkezett az emléklapocskám is a Bátor Tábortól, lezárul az adománygyűjtő korszakom. Furcsa lesz egy darabig lila köd nélkül élni, de biztos vagyok benne, hogy találkozunk még! Köszönöm a kedves sorokat, és köszönöm a Támogatóimnak a segítséget, amit együtt hoztunk össze! Puszi nektek! :) <3
Sajnos egy hétig beteg voltam, csak mára múlt el a hőemelkedésem. Ha már így, hát gyorsan elmentem futni
Bokros teendőim miatt az utóbbi időben sajnos nem igazán jutottam el futni. Biztos ismerős, reggel korán kel az ember, egész nap dolgozik, hazaér este, hideg van, sötét van, esik az eső... Úgy éreztem, kezdek kicsit berozsdásodni, és bevallom őszintén, megijedtem, hogy mi lesz így... aztán felnéztem a gyűjtőoldalra, és láttam, hogy TI már teljesítettétek az első kitűzött célunkat! :O Ez akkora erőt adott, hogy megmutassam, mi is betartjuk a szavunkat, hogy gyorsan szaladtam egy 10-est. :) Én folytatom a futást és ott leszek a Spar Maratonon. Új célt tűztünk ki, hiszem, hogy ebben is ...
Tudod mit gondolok? Annyi szeretetet kaptam tőletek az elmùlt 3hètben amiről álmodni sem mertem volna..Felültem az érzelmek hullámvasùtjára és száguldok vele a maratonig..A könnyeimmel kűzdök mindennap..amikor név nélküli levél vár a postaládámban,amikor az érzéseiteket megosszátok velem üzenetbe..olyan érzéseket ìrtok le ami koràbban nem fogalmazòdott meg bennetek..amikor sùlyosan beteg ember ìrja hogy bűszke rám és reméli futunk majd együtt..amikor szülők ìrnak és köszönik és amikor a Bátor Táboros én ugy nevezem "kapcsolattartoim" szavakkal átölelnek...Nagyon hálás vagyok a sorsnak ...
Jujj, már megint eltelt 2 hét? :O Hogy repül az idő...persze, ha jó dolgot csinál az ember, gyorsan telik. Nos ahogy az előző bejegyzésemben irtam, nyaralgattam egy "kicsit"... Sportemberhez méltóan a megtett táv nagyságrendileg 4500 km volt. Persze nem futva. Viszont bejártam 2 nap alatt Rómát töviről hegyire, voltam a Veszprémi Állatkertben, és Eindhovenben egy Metal fesztiválon. (hiszen a sportoló is csak ember, nem mindig csak a futás létezik) Na de persze maga a sport sem maradhat el. 2 helyszin hözött mindig találtam helyet egy kellemes kis futásra, így kedd reggel futottam egy ...
“Az út maga a cél.” Szokták volt mondani triatlonos berkekben. Lassan a hajrájába érkezik a felkészülés. Ez az első alkalom,hogy egy előre kidolgozott,12 hetes edzésterv nyomvonalán érkezek a finisbe.Komoly tanulságokat rejtegetett számomra ez az időszak.Heti négy edzés,40-60km ijesztőnek tűnt az elején.Mégis belevágtam,mert ezt a maratont élvezni szeretném az elsőtől az utolsó percéig.Ehhez viszont keményen dolgozni kell a hétköznapokban,ezt már megtanultam. A tegnapi magányos Élménykülönítmény edzésen, piramis tempófutás közben lehetett érezni az elmúlt több száz km jótékony ...
Sajnos nem ott ahol szeretném, eredetileg ez a verseny az év csúcs versenye lett volna, egyéni rekord céllal, most teljesen át kellett értékelni, és a jelenlegi egyetlen célom, hogy valahogy lekocogjam. Mi történt? Sajnos az amitől mindíg féltem, de mégsem tettem eleget ahhoz hogy megelőzzem - hátsérülés, idegbecsípődés, vagy akár mi is a hivatalos neve, lényeg az, hogy három héttel ezelőtt nem tudtam még felállni sem, nem hogy futni. Azóta azért javul, szorgalmasan gyógytornázom, es a Wizz Air félmaratont, minden orvosi tiltás ellenére is lekocogtam, sosem gondoltam hogy egy 2 óra 3 ...
Nem tudom pontosan meghatározni, mikor fordult meg először a fejemben, hogy maaajd egyszer lefutok egy félmaratont. Talán akkor, amikor megvettem az első – kimondottan futó – cipőmet. Vagy amikor Barbi a borvidéken határozottan állította, hogy ha az a táv megy, akkor síkon simán le tudok futni egy félmaratont. Egy dolog biztos, március elején megtörtént a nevezés. Emlékszem, táborban (Bátor Tábor) voltam, amikor Máté benevezett mindkettőnket. Úgyhogy futottam továbbra is szépen, versenyeken is voltunk, aztán vettem egy komolyabb cipőt is. Iszonyú nagy mázli volt ez így, imádom a ...
Az egy dolog, hogy esik... talán ez a legkevesebb... az egy másik dolog, hogy tegnap este későn (vagyis inkább ma hajnalban) értem haza... és még számtalant sorolhatnék most, ami miatt a mai futás minden volt, csak nem komfort zóna... de igaziból ez pont senkit nem érdekel. De legfőképpen engem nem. Mert ez már nem az az időszak, amikor kifogásokat lehet gyártani. Ez már nem az a cél, amiért ne kéne minden nap dolgozni, tenni és hajtani. Ez már nem csak rólam szól. És ez ad erőt minden "na még egy" kiométeren.
Ezt a hetet nagyon komolytalanul vettem... nem vagyok rá büszke, péntek van már és még csak egyszer futottam. A hétvégén igyekszem legalább még egyszer egy hosszabbat futni. Elég szeles idő volt a héten, tudom, nem kifogás, de egyedül szélben nem szeretek futni. Jöhet eső, hó, csak szél ne legyen :) A gyűjtéssel is szépen haladunk, nagyon hálásak vagyunk az eddigi támogatásokért, a kitűzött célunk 40%-át már sikerült összegyűjtenünk! :) Remélem, jól telt a hetetek, legyen csodaszép hétvégétek! A.
Köszönöm a sok támogatást, miattatok volt muszáj elmennem ma reggel futni. Pedig kényelmesebb lett volna aludni még egy fél órát. Valójában jól esett futni
Immár nem csak online felületen próbáljuk az embereket motiválni a csodatevésre, hanem a való életben is hallatunk magunkról. Ezt segítendő Valentin gyártott nekünk posztert, amiért el is szaladtam, hogy tudjak én is kirakni belőle. Igaz, hogy kisebb kerülővel, de sikerült 6,5 km után odaérnem. ?
Vége, lefutottam, el sem hiszem, és ha nem lennének az emlékek és az érem, talán azt hinném álmodtam az egészet. Pedig nem volt álom, megcsináltam, megcsináltuk, most már elhiszem, hogy igen, az én lábamban is benne van a 21 kilométer egyhuzamban. Sokáig nem hittem el, aztán elhittem, hogy lefutni le tudom, de az idő nem mindegy... és persze, hogy olyan helyen kell az elsőt lefutni, ahol stresszeli az embert a záróbusz. Mert milyen egyszerű lenne csak úgy futni, és nem tartani semmitől :) Hosszú volt ez az időszak, lelkileg, testileg felkészülni. Amikor ez az egész elindult, csak ...
Kedves olvasók és támogatóink! (English below) Egyre jobban közeleg a nepáli utunk és evvel együtt az edzések is keményebbek. Szeretném megosztani veletek, egy átlagos hétvégi futásomat. Egy 15,5 km-es szakaszon futottam most, amit sikerült egy közepes tempóban 80perc alatt teljesítenem. Hétvégente mindig a hosszú futásé a terep, szerdánként tájfutó-edzésen erősítés, és még falmászás is a változatosság kedvéért. Továbbá, ott leszek a SPAR Budapest Marathonon, igaz nem a teljes távot tervezem lefutni de evvel is szeretném magam kihívások elé állítani. Sikerült elérnünk az 51%-ot, így ...