Mai nap, hosszú emelkedős nap, lépcsőzéssel fűszerezve. Köszönet Fishinek az ötletért, emlékeztetőért. Kicsit aggódtam, hogy az emelkedő futással együtt sok lesz, de talán ez volt a legkellemesebb a mai adagban. A térdem is kicsit jelez, bàr tape-elem (ezért meg Rolandnak a köszönet), borogatom, szóval figyelek rá. Az egész futás 1 óra 20 perc,lett. A lépcsők: 4 kör - 10,15,20,25,32 fokokig, egy perc pihenővel. 150 volt a lépcsőzés utáni pulzusom, az egy perces 120. Találtam egy buszt, amivel hamarabb ideérek, és korábban is tudok indulni (az első metró csak 6:30kor indul).Úgyhogy minden egyre simábban megy. Ez fontos, mert rengeteg idő vész el utazgatással, de mivel ez a domb kb. pont olyan magas, mint amilyen szintkülönbségre számíthatok az első 7 km-en, minimum egyszer a héten ide mindenkèpp eljövök. Oh, amúgy szinte minden futásom 'drámaira' sikeredik az utóbbi időben. Tegnapelőtt egy kutya majdnem elkapta a bokámat, bár a hangja és az akarat volt csak nagy, az eb pont 37es lábfej méretű volt. Ezt megúsztam. Ma reggel pedig vérremenőmacska-egér harcnak voltam a szemtanúja a hajnali félhomályban. Az egér elmenekült, azt még nem nem tudom, hogy ennek öruljek-e. Szerencse, hogy a hatodikon lakom.