Végre csobbanhattunk :-) Már nagyon vártam (-tuk) a kedvező körülményeket. Hát annyira azért nem volt"csúcsdöntésre" alkalmas a vízhőmérséklet, és a hullámok magassága is sikeresen növelte a bevitt folyadékmennyiséget, de tény hogy nem volt a kijelölt napok között alkalmasabb mint a 14-e. Pici lányom is elkísért, és már 1 nappal előbb érkeztünk, hogy a kedvenc balatoni strandunkon (Balatonarács, Kisfaludy strand) kicsit megmártózzunk, és sétáljunk a Tagorén ahol soha nem áll meg az élet. Kár hogy nem a borhetek ideje alatt érkeztünk! :-) Az úszás előtt találkoztunk az ÉK-es csapattal, és már csobbantam is. Pörögtek az események, vagy már nagyon az úszásra fókuszáltam...nem tudom, de akkor eszméltem, hogy úszni kell amikor az alsó lépcsőről a fenékig ereszkedtem, és nem látszódott ki a csodasapka sem a hideg vízből. Azt terveztem, hogy ameddig tudok gyorsban úszok, de amikor az első hullámok a szájpadlásomba csapódtak, már éreztem, hogy ebből sok mellezés lesz. Mellben is csak úgy ment, hogy közben a Siófok felé kellett fordítani a fejem, mert a hullámok nagyon zavartak, de az az én hibám, mert az úszótudományom nagyon kevés az ilyen körülményekhez. Mindig az első km a leglassabb. Most is így volt. Közben kerestem az úszó társakat, de talán csak Esztert láttam (nem sokáig) és Johannát. Nem éreztem holtpontokat. Persze ha medencében vagyok már rég abbahagyom, de éreztem, hogy jobban sikerült felkészülni mint tavaly. 5km-nél még meglátogattam a vízibiciklis szurkolóinkat és a vízben állós csapatot is. Örülök hogy a kitűzött célt elértem, hogy megismerkedhettem nagyon sok olyan emberrel, akik részét képezték és segítettek a kampányom alatt. Amint befejeződött már azonnal hiányzott ez az egész ami a gyűjtés alatt a magamba összegyűlt érzelmek irányítottak, és arra késztettek, hogy a kitűzött célomat minden áron elérjem. Azt hiszem ezt hívják akaraterőnek, de rám ez duplán (vagy inkább triplán) hatott. Minden percét imádtam, pedig ha valaki ismeri a hátteremet az tudja, hogy most pont össze kéne valahogy szedegetni, mint egy eltört üvegdarabot. Sokat segített az ÉK, és azt hiszem nekem ez volt az élményterápiám! Köszönöm, hogy itt lehettem! Talán majd még egyszer...valamikor... Holnap még egyszer felveszem a csodasapkát (Velence 6 km), aztán bekereteztetem!