Mindenféle

Pár napig nem blogoltam, és ezalatt sokminden történt velem. Szerdán részt vettem egy terheléses teszten, amolyan állapotfelmérésen. Kíváncsi voltam vajon egy sportorvos, egy hivatásos edző milyennek lát. Van pár távolabbi célom, nem csak a közelgő maraton, és emiatt is fontosnak tartottam ezt a vizsgálatot. Nos, az eredmények igen vegyesek. Úgy tűnik, az elmúlt két félmaraton komolyabb nyomokat hagyott bennem mint azt gondoltam. Ráadásul a harmadik etaptól egy igen hülye futóstílust vettem fel a mérés alatt, amitől a pulzusom az egekbe szökött, a laktátszintem pedig kéz a kézben rohant vele. Végeredményként a maratonig pihenést javasoltak, minimális vagy semmilyen edzéssel, futás szóba sem jöhet addig már. Szuper. Azért van jó hír is, alapvetően jók az adottságaim, a távolabbi célok elérhetőek, ha okosan csinálom. Megszívlelendő - az edzéseimen kicsit változtatni fogok, a minőségibb munkára kell koncentrálnom. Ennyit a rossz hírekről. Szerencsére nem csak ez történt a héten, van ennél sokkal fontosabb és vidámabb dolog is. Hála nektek, alaposan felpörgött a kampányom, immár túl vagyok a kitűzött cél 50%-án! Bár helyesebb volna azt mondani, túl vagyunk, hiszen a legkevésbé az én érdemem hogy már több mint 75.000 forintot sikerült összegyűjteni a Bátor Tábor kis lakói számára! Ezt Ti hoztátok össze, én pedig nem győzök elég köszönetet mondani érte! El sem hinnétek, mennyire fantasztikus érzés ez nekem. Most először nem magamért fogok futni, ott lesztek mindannyian velem, a szívemben! És van még jó hír: rengeteg visszajelzést kapok, hogy a futásaimmal, edzésnaplómmal meg ezzel az egész kampánnyal motiválok másokat futásra. Olyan távoli ismerőseim kezdtek el futni a hatásomra - és az ő ismerőseik az ő példájukat követve - akikről soha nem gondoltam volna. Ez hihetetlen, ez egy óriási dolog! Fantasztikus pozitív visszacsatolás ez nekem hogy jó úton járok, hogy amit csinálok azt jól csinálom. Ha Te, aki pont ezeket a sorokat olvasod és épp azon morfondírozol mennyire nem szeretsz futni - viszont jó volna végre csinálni valamit -, szóval ha ezen sorok hatására akár csak 500 métert elmész és kocogsz - már nyertél. Nyertél magaddal szemben, legyőzted a kényelem démonát, és megtetted az első fontos lépést, hiszen elindulni nehéz csupán. Az elmúlt napokban sok ilyen nyertessel találkoztam! Srácok, nem tudok mást mondani - KÖSZÖNÖM!

További blogbejegyzéseim

Lila pólóban, iramfutóként

Ma futottuk le a 37. Wizz Air Budapest Félmaratont, ahol az egyik 2:15-ös iramfutó voltam. És bizony, megint kiérdemelte ez a futás a "legjobb" címkét, minden méterét, minden egyes másodpercét élveztem. Ez az év nem igazán a futásról szólt számomra, lévén hogy gyakorlatilag júliusban kezdtem ismét edzeni. Az egyik dolog ami motivált a visszatérésben, a két őszi iramfutás lehetősége, ezeket mindig is imádtam. Nagyon vártam már ezt a napot, őszintén szólva már hiányzott a versenyek hangulata. Amikor iramfutó vagyok, másokért futok, a futótársaim motiválom, igyekszem segíteni őket, és ez ...

Újra a fedélzeten!

Hosszú kihagyás után újra a fedélzeten! Tavaly az UTT után eléggé megtörtem, kiégtem, nagyon nem esett jól a futás. Valahogy elvergődtem az év végéig, aztán én is elkaptam a COVID-ot, ami elég sokáig éreztette a hatását. Januárban ezek miatt teljesen felhagytam a futással, helyette ismét a görgőzésre, bringára koncentráltam. Lassan találtam vissza a régi kerékvágásba, sokáig nem igazán találtam a helyem. Egészen a nyár derekáig nem is volt semmilyen értékelhető futásom, legfeljebb néhány kocogás, na meg kb. 7000km bringázás. De mégis, egyre jobban kezdett hiányozni a futás. Július ...

Két nap múlva… Showtime!

Két nap van hátra életem legkeményebb versenyéig, az Ultra Tisza-tó 130-ig. Piszkosul kemény lesz, és eléggé tartok tőle. Ezzel együtt, most sokkal felkészültebbnek, eltökéltebbnek érzem magam mint tavaly a BSzM előtt. Még januárban határoztam el hogy nekimegyek, amikor spontán maratont futottam nyúlként. Akkor olyan távolinak tűnt ez a dátum, olyan könnyű volt azt mondani, "ó, addig fel tudok készülni", ...