Amikor vállalunk valami olyat, amit szívügyünknek tekintünk - felelősséget, vagy egy kihívást -, mindent beleadva szeretnénk azt a lehető legjobban teljesíteni. Viszont megeshet, hogy a cél felé közeledve lankad a figyelem, és elmegy a fókuszunk a célról, és leengedünk, már lélekben minden mást csinálunk. Épp ezért választottam 100+1 km-t célkitűzésként. Lépésszámban nem nagy különbség plusz 1 km, engem viszont arra emlékeztetett, hogy a kerek egész 100 km-en túlnyúljon a figyelmem, és a lelki kapacitásom is, és végig jelen tudjak lenni a kampány közben. Úgy vélem, ez a folytonosság egy fontos kulcs lehet: ami tapasztalatot leszűrtünk, vigyük tovább. Egy nagyobb győzelem ne merüljön ki annyiban, hogy kipipáljuk. Ünnepeljük meg, és engedjük, hogy hasson a jövőnkre! Ha nem csak projektekben gondolkodva tervezzük az életünket, hanem képesek vagyunk láncokat alkotva összefűzni az életünk különböző területeit, akkor megszűnhet a hétköznapok összefüggéstelen széttöredezettsége. Ha nem választjuk külön, hogy milyenek vagyunk otthon, a munkahelyen vagy az iskolában, hanem arra törekszünk, hogy ami jót felfedeztünk és felszínre hoztunk magunkból, az áthassa a többi területet is, azzal csak nyerhetünk. Mi is, és mások is, ameddig csak a kezünk elér. A kezünk pedig hosszabb, mint gondolnánk. Látjátok, egy kampányhoz is mennyien tudtunk csatlakozni. Köszönöm mindenkinek a támogatást, legyen bármilyen jellegű 💗 Tényleg igaz, hogy az kap a legtöbbet, aki ad.