Futó szempontból volt egy borzasztó hét december közepén, amikor féltem. Mindenhol hó, jég, sár. Csúszott. Voltak előnyei és hátrányai is a futópadnak. Lehet jobb időt produkálni, mint amit amúgy futna az ember. Beállítod a sebességet és tudod mi lesz a vége. Ellenben számomra nagyon unalmas. Szerencsére vissza tudtam állni a kint futásra. Sőt. Ez most nagyon furán hangozhat, de túl gyors lettem és ez aggodalommal tölt el. Az egyik 9,1 km-emet 43 perc 59 másodperc alatt futottam le. Ez sebességileg 4:48/km-t jelent. Jó, igazából egy kicsit büszke is vagyok rá. Meg arra is, hogy milyen szuperül futottam 2018-ban: http://futokupa.futanet.hu/rangsor-kereso/. Viszont a 4. km-nél elkezdek stresszelni, hogy a számomra túl jó tempót nem fogom tudni tartani 21 km-en keresztül. Lassulnom kell. Főleg, hogy a jövő heti versenyt lightos kocogásra terveztem. Tudat alatt is stresszelek a jövőheti Zúzmarától. Kicsit úgy érzem náthás leszek. Ez történt nyáron is a Wizzair-en. Beteg lettem a verseny előtt egy héttel. Pedig a lelkesedésem töretlen. 2018 utolsó futása december 30-án volt, ma pedig megvolt az évi első.   A legutóbbi bejegyzésem óta is érkezett utalás, amit nagyon köszönök! Remélem még nem untatok meg és a továbbiakban is támogatjátok a kampányom segítségével a Bátor Tábort.