Most nem csak magamért
Minden évben van egy “nagy tervem”. Nem feltétlenül hangos vagy látványos, inkább csak ott van a háttérben – valami, ami finoman arra ösztönöz, hogy kilépjek egy kicsit a komfortzónámból. Idén ezt a nagyobb célt augusztusra tettem. Ez az 50 km inkább egyfajta állomás – egy őszinte visszajelzés arról, hogy hol tartok most, fizikailag és fejben. Ami igazán vonz az ilyen kihívásokban, az nem a célidő. Sokkal inkább a hangulat. Teljesen más, mint egy klasszikus verseny. Nincs az a folyamatos bizonyítási kényszer. Mindenki a saját tempójában halad, a saját okai miatt, és ettől az egész ...