Kedves barátaim, támogatóim! Az elmúlt néhány hétben nem jelentkeztem, nem adtam hírt. Ennek az a nagyon egyszerű oka volt, hogy akadt némi egészségügyi problémám, ami miatt parkolópályára tettek, nem edzhettem. Nem mondom, hogy könnyű volt, sőt, kifejezetten nagyon nehéz, de az ember lányának az egészsége az első, hát hagytam. Ez a 6. hét, hogy nem volt a lábamon futócipő, és még 10 napig nem is lesz. Mindazonáltal azt gondolom, hogy őrületesen nagy bullshit lenne, ha nem állnék rajthoz. Vagy ha feladnám a kampányomat. Igen, kevés az idő. Igen, benne van a pakliban, hogy nem jön össze a kitűzött cél. Igen, benne van, hogy nem fogom tudni végigcsinálni. De felteszem a kérdést, hitlesen állíthatnám-e magamról, hogy 6 éve vagyok önkéntes, és biztatom a gyerekeket arra, hogy lépjenek ki a komfortzónájukból? Hogy minden egyes programon buzdítom őket: "Képes vagy rá! Meg tudod csinálni!" Nem. Rohadtul nem lenne hiteles. Sőt, egy büdös nagy hazugság lenne az egész, mondhatni az egész életem. Az életem, aminek szerves része a tábor. Igenis rajthoz fogok állni, és meg fogom próbálni, és ha elbukom, akkor odaállok legközelebb is, mert nincs lehetetlen. Mert tenni kell, és küzdeni, és bebizonyítani (akár csak magamnak is), hogy képes vagyok rá. Ahogy a táborban képesek felmászni a pelenkaoszlopra, vagy szerepelni egymás előtt. Minden erejükből. Szerencsés vagyok, mert vannak támogatóim, akik már hozzájárultak az adománygyűjtéshez, és hisznek bennem. MOST Rajtad a sor! Rajtam aug.5-én lesz, amikor a Szufla futáson újra felveszem a futócipőm. Addig is Tiétek a pálya, hogy bebizonyítsuk, hogy ez együtt sikerülhet, hogy képesek vagyunk rá! #segítsünkegyüttélteketváltoztatni