Hansel Veronika Blogbejegyzések

Sokszor igenis nehéz.

Nem is tudom, hol kezdjem…folytassam 🙂
Múlt vasárnap Mátéval nekiiramodtunk 10 óra körül, hogy majd most jól lefutunk 15 kilit. Naná, hogy nem lett annyi, mert mire eljutottunk odáig, hogy el is induljunk, teljesen elment a kedvem az egésztől, úgyhogy futottunk 8at, és elég volt. Szigorúan próbáltam tartani a magam részéről a 6.30as ezreket, majdnem sikerült is. Nyilván idő kérdése, amíg ezeket tudom futni stabilan, de dolgozom az ügyön.
Elég kemény hét van mögöttem, már így munka szempontjából, úgyhogy egy Mind The Step lépcsős edzésen kívül nem sokra futotta… (nem sokra futottam, haha) Na nem mondom, hogy nem hajtottam szét magam, mert ugye nekem le kell mennem a lépcső aljára, és a teljes hosszt AKAROM megcsinálni. (BTW Tabán, Kőműves lépcső, 14 szint, 168 lépcsőfok) 7 szintet sikerült felfelé haladnom (minden körben egy szinttel feljebbről indultam), eléggé kész voltam a végére. Volt, hogy annyira légszomjam volt, hogy a tüdőm sípolásától nem értettem, hogy mit beszélnek hozzám – ebbe azért nagyban közre játszott a meleg is. Edzés után még sétáltunk hazáig egy nagyot, és más opció hiányában felcipeltem a bringámat az Erzsébet-hídra is. Ez volt kedden, és egészen máig nem volt más.

Pénteken este hazautaztam a szüleimhez vidékre, természetesen a táskámban a futócuccommal együtt. Gondoltam én, hogy majd akkor most futok egy nagyobbat, időm van, kisöcsémmel megbeszéltem, hogy elkísér bringán. Délutánra elég kába lettem, úgyhogy a hosszú futást megint elengedtem. Gondoltam 4-6 kili bőven elég lesz. 6 lett és nagyon fájt. Nem tudom, hogy elfutottam-e az elejét, de gyakorlatilag az első 5 perc után minden bajom volt. Se levegő, se tempó, éreztem, hogy szét vagyok esve. A szüleim kint voltak a faluban, megálltunk náluk pár szóra, azalatt kicsit összekaptam magam, és indulás tovább. Rettentő lassan kocogtam, semmi nem volt jó, szomjas is voltam meg nem is, szúrt is az oldalam meg nem is, kaptam is levegőt… ja nem. Dőlt rólam a víz, Szabi meg is jegyezte, hogy “úgy nézel ki, mint aki izzad meg melege van”  #youdontsay ?!
Aztán pedig beütött a legrosszabb, elkezdtem pokolian éhes lenni. Szerencsére egy banán volt a táskámban, és mivel oda-vissza futottam, féltávnál megálltam és megettem. Az helyrehozott valamelyest, de se a tempóm, se a kedvem nem lett jobb.

Legalább ma megtanultam, hogy mindig legyen kaja a táskában. De hogy ezzel a melegben futással mi lesz, na azt nem tudom. Az már nyilvánvaló, hogy kell vennem egy rövidebb nadrágot, és egy valamilyen vékonyabb felsőt, mert 7 óra után is tud még kellemetlen meleg lenni (és ugye ilyenkor véletlenül sem jön egy szellő sem…) 
De kedves Támogató, most Rajtad a sor, az örökbefogadható kilométerek száma hattal nőtt! 🙂
#segítsünkegyüttéleteketváltoztatni

alap0620170530_21112620170603_194717

Hansel Veronika

32. Wizz Air Budapest Félmaraton
Egyéni félmaraton
Támogass!