Kunzit, a sárkány
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy lány. Aki ismerte, szerette, de Ő valahogy mégsem bízott saját magában, a képességeiben, sosem volt elégedett önmagával. Sokat mosolygott, nevetett, de mosolya mögött saját maga számára is olykor megmagyarázhatatlan rossz érzések lapultak. Egy napon aztán vándorlásai során hallotta, él, nem is olyan messze egy sárkány, akit Kunzitnak hívnak, és csak ...
Fél elem
Szeretem a nyelvi játékokat. A fenti címet egy műsor kapcsán hallottam. Azonnal megtetszett, és elkezdtem magamban ízekre szedni. Félelem! Mit is jelent nekem ez a szó? Mitől félek én tulajdonképpen? Ha félelmem van, akkor tulajdonképpen fél elemmel működöm: egyik felem a pozitív, másik a negatív töltet. Furcsa módon a futás jutott azonnal eszembe erről a szóról, illetve szójátékról. A szeptemberi Wizz Air futás óta nem igazán futottam. Inkább csak nagyon kis, rövid távokat tettem, olyan szinten tartás végett, illetve segítettem futni más valakinek, vagy talán lehet, egy életre elvettem ...
Választások! Választ ások!
Szoktam mondani, minden okkal történik. Az elmúlt időszakban rengeteg féltést, aggódást kaptam, ami a „futókarrieremnek” – már ha annak nevezhető a futkározásom – volt köszönhető. Ugyebár a nyáron egészségügyi okok miatt elúszott az idei maratonom. Akkor írtam is egy bejegyzést, miszerint most sajnos újra kell gombolnom dolgokat, mivel az egészségem fontosabb, mint bármilyen verseny. Ezt sokan úgy értelmezték, befejezem a futást. De megnyugtatok mindenkit – vagy sokakat felbosszantok: nem, szó sincs arról, hogy befejezem a futást. Csak bizonyos vizsgálatokat meg kell csináltassak, de a ...
“Most múlik pontosan, engedem, hadd menjen…”
Hát igen! Ez a pont is eljött. Várható volt. Egyszer el kellett jönnie. A testem, a lelkem jelzett: eddig és ne tovább! Elég volt. Furcsa ezt olvasni tőlem, mi?! Nekem is fura leírni, de meg kell tennem. Mindenkivel szemben így fair. Azokkal szemben, akik támogattak, szurkoltak nekem mindig. Azokkal szemben, akik ellenem szurkoltak. Zitával szemben, akivel szerettem volna valóban futni maratont. Aki nagyon bevállalós módon nekivágott velem a felkészülésnek. Aki a múlt héten, mint egy gép, egy rossz mukk, egy nyikkanás nélkül, mosolyogva, röhögve futotta körbe a Velencei tavat. Ahogy Ő ...
19-re lapot kérek!
Március 19-e van. Öröm az ürömben, hogy reggel végre elkezdhettem ikszedszerre félmaratoni felkészülésem. Ugyebár maratoni felkészülésnek indult, de az élet mást dobott most nekem. Este óta feszült voltam, ez volt az üröm. Hogy végre elindulhattam futni, volt az öröm. Bosszant ugyanakkor annak a tudata is, hogy sokadszorra ugrom neki a dolognak. Ez a tél rendesen megtépázta a terveimet. Nemcsak a tervezett nevezések elmaradása vetette vissza kissé lelkesedésem, de volt benne sérülés, duzzogás, stb. Ma úgy vágtam neki kezdő kilométereimnek is, hogy ha a fene fenét eszik is már, három hét ...
Műsorváltozás édes bosszúval
Szokták mondani, „A műsorváltozás jogát fenntartjuk”. Hát nálam, ez most hatványozottan igaz. Januárban megkezdtem ugyebár újabb maratoni felkészülésem. Azóta hat hét telt el. Bíztam benne, hogy április 7-én jómagam is ott állok majd a Bécs Maraton rajtjánál. Nem így lett. Addig vártam a nevezéssel a főiskolai órarendem alakulása miatt, míg a nevezés lezárult a versenyre. Azt hittem, akkor legalább egy Prága Félmaratonnal tudom magam kárpótolni. A nevezési helyek szintén elfogytak. Az első sokkhatás után, megráztam magam, sebaj, keressünk egy itthoni versenyt! Április 28. II. Szeged ...
Calypso
Ezen a héten sem engedett a tél a mínuszokból. De talán nem is baj. Elvégre tél van. A hét közepén még jócskán volt hó is, így szerdán ismét bekényszerültem a nem túlzottan preferált futópadra. Bár most, ellentétben korábbi edzéseimmel, annyira nem akadtam ki, hogy nem kint a szabadban róhatom a kilométereket. Igaz, csak 6 km megtételéről volt szó, és az is gyorsított tempóban, hiszen időre kellett beérnem a munkahelyemre. Szóval, jócskán belehúztam az elején, hátha hamarabb letudom a kilométereimet. Közben persze ismét a szokásos repedt házfalat bámultam és próbáltam máshol lenni agyban. ...
Jégbe zárt világ
Esik a hó! Két hét alatt több ízben is, váltakozó intenzitással, több-kevesebb sikerrel a megmaradásra. Ahhoz elég olykor, hogy a kültéri futópályát beltérire, futópadra cseréljem. Kész kínszenvedés. Csak futok, izzadok, mint egy ló, és sehova sem jutok. Egyhelyben futva bámulom az edzőteremmel szembeni ház repedt oldalát. Gondolkozni sincs kedvem. Jobb kint a szabadban. Próbálom elterelni figyelmemet a futógép monotonul számoló piros kijelzőjéről. Nem itt akarok lenni fejben. Valahol máshol. De nem mindig jön össze. Olykor egy-egy éles kép bevillan. Egy emlék. A ...
Újratöltve
2019. január 1-je van! Új év! Új remények! De a „régi” elhatározás kísér: kell nekem még egy maraton. 2018.október 7-ei és az azt megelőző 22 hét mámora kell nekem megint. Akik rendszeresen olvassák blogom, tudhatják, hogy mit jelentett nekem az az „utazás” saját világomban. Mennyit változtatott, formált, faragott rajtam. Most nem lesz 22 hetem a felkészülésre. Amennyiben valóban az április 7-ei Bécs Maratonon szeretnék rajthoz állni, úgy nagyon fel kell kötnöm a gatyám, mivel mindösszesen 14 hét áll rendelkezésemre, hogy szervezetemet felkészítsem az újabb 42 kilométer megtételére. Az ...
Advent – Decemer
December 1. Advent. Eljövetel. Az én újrakezdésem is most jött el! Bár későbbre terveztem, hogy újra írok, most újra tervekkel vértezve húzok futócipőt most már második hete. De az igazi visszaszámlálás majd csak januárban kezdődik. Addig ugyanis számtalan dolog fog még történni velem. December 14-ére nyertem egy remek komplex szigorlatot, illetve egy zh-t. Szerettem volna, szokásaimtól eltérően most kivételesen januárban vizsgázni, most csak a közelgő ünnepekre, illetve előtte esedékes műtétemre készülődni, de nem így lett. A jelentkezési időpontról lekéstem, betelt a foglalható helyek ...
„Én sikítanék…”
Talpaimból szúró érzés üzenete indul agyamba. Már a 15. kilométernél éreztem, valami nem ok a cipőmben, nem újdonság a dolog, vízhólyagom van ez nem vitás. De pont ma?! Idejét nem tudom már, mikor volt utoljára vízhólyag a lábaimon futóverseny alkalmával. Direkt mindig figyelek a zokni választásnál. 2014-ben ilyenekre még nem adtam. A félmaraton után aztán le is esett az állam, meg az egyik körmöm is. Nem is gondoltam volna, ilyen létezik. De most jócskán égni fog szó szerint a lábam alatt a talaj a végéig, ha nem kapcsolom ki fejben. Közben végigfut agyamon, vajon a cipőm hogy bírja. ...
Máté 21:22
Hétfő délelőtt van! Fekszem az ágyban. Milyen jó érzés. Már este elkezdtem írni a bejegyzést, de valami oknál fogva a szemeim egyre mélyebben pilláztak. Nem is értem, miért?! :-) Viszont így volt még egy éjszakám, egy hajnalom, és egy fél délelőttöm, hogy gondolkozzam a tegnap történteken. Hajnalban fejben tök jól megírtam a blogot, de persze mint mindig, most is sajnáltam, nincs a fejemre erősítve valami belső diktafon. Pedig már tegnap is miken gondolkoztam??!!! Megpróbálom most egy kicsit visszaadni a tegnapi napot! Nem tudom, hogy fog sikerülni, hiszen még magam is dolgozom. Kicsit ...
A zene az kell…
Az első blogbejegyzéseim egyike a hálát, köszönetet fémjelezte. Akkor még nem egészen tudtam, hogy kiknek is mondhatok köszönetet, ki lesz velem utamon. Az idő és élet nagy rendező. Jöttek nagyon fontos, új emberek az életembe, míg mások kikerültek abból. Bizton állíthatom, a legveszélyesebb, de egyben legtanulságosabb dolog is egyben, ha az ember kettesben marad önmagával hosszabb-rövidebb időre. Nekem volt lehetőségem, időm elgondolkozni eseményeken, történéseken, olykor felesleges dolgokon. Annyiszor írtam már, azt a kifejezést, „agyban elrejtett alagutak”. Majka, Curtis és Ők ...
Testi, lelki El Camino
Még 4 nap van hátra! Holnap pedig az utolsó távom, hat kilométer formátumban. El sem hiszem, hogy vége lesz a felkészülésemnek. Múlt héten egy-két alkalommal hidegebb időben, illetve sötétben is futottam. Arra gondoltam, pont itt az ideje, hogy elérkezzünk már a verseny napjához, hiszen az aláöltözet felsőm már minden egyes alkalommal rajtam van, a napellenzőmet is felváltotta a fül-nyakvédő sálam, amit amúgy Zebegényben, a Panorámafutáson kaptam, és elsőre azt sem tudtam, mi a fenét kezdjek vele. De az időjárás Zebegény óta megmutatta a használati utasítást a gyakorlatban, „Látod lányom, ...
UtolSHOW – Lassíts! Slow Down!
Tegnap, lefutottam edzéstervem utolsó hosszú távját, 25 km-t. Az V. Panorámafutásra nevezett be Dóri, hiszen mindkettőnknek egy 25 km-es távja volt pont a hétvégére betervezve, akkor legalább adjunk az élvezeteknek is. Na, annak adtunk! Az autópályán, a benzinkútnál megállva némi reggeliért – itthon nem akartam reggel zörögni - vettem észre, személyi, lakcímkártya, bankkártya valahol otthon üdül. Kész mázli, hogy volt nálam 2000 forint. De normál kaja a kút átépítése miatt Dunakeszin nem volt. Diétás reggelivel indítani 25 km előtt… Nem szerencsés! Mindegy! Delete! Menjünk tovább! Leérve ...
A kör bezárult
2018. szeptember 16. Ezen a napon zárult be az a kör, amit még valamikor júniusban nyitottam meg. Körbefutottam a Velencei tavat. Meg ráadásnak még hozzátettem egy keveset, így megtettem edzéstervem és eddigi futókarrierem leghosszabb távját 35 kilométert. Nyáron, az akkori edzéstervben 18 kilométer szerepelt, aminek kapcsán az Agárd-Velence távot tettem meg Pákozd és Sukoró érintésével, és baromi büszkén kiposztoltam a facebookra, „ide süss világ!”. Most visszagondolva milyen fura, tulajdonképpen akkor még egy félmaratont sem futottam le kilométereimet gyűjtögetvén, mégis azt gondoltam, ...
“Szállj velem! Elviszlek merre mész?!”
Hétvégén negyedik alkalommal checkoltam a Wizz Air Félmaraton járatán. 2014-ben ez volt az első félmaratonom. 2015-ben ezen a távon „maradtam” alul. 2016-ban ezen a versenyen tértem vissza. Most pedig… nem tudtam még mi vár rám. Éreztem, hogy menni fog. Hiszen a lábaim 25, 28, 30 és 32 kilométert is lenyomtak mostanság, tehát többször is, még ha nem is hivatalosan de lenyomtam félmaratoni távokat, plusz az Áfát. Mégis nagyon furcsa volt, hogy vasárnap reggel nem tudtam azt kimondani, edzeni megyek. Azért a verseny teljesen más műfaj. Mindenki körülöttem bíztatott, „áh, neked ez már ...
Ha…!
Ha...! „Ha én felnőtt volnék...”, Janikovszky Éva meséje! „If” (Ha) Janet Jackson dala! „If” (Ha) Kipling verse! Mindhárom alkotást nagyon szeretem! Egy rövidke szó és mégis annyi minden van mögötte: kétely, kétség, remény, alázat. A csütörtök esti futásom közben azon kaptam magam, hogy a fejben lejátszódó történeteim, gondolataim, mondataim egy ideig mindig ugyanazzal a szóval kezdődtek: ha! Néhány gondolat a sok közül: Ha lefutom a maratont – Arra fogok gondolni a 4 és fél, 5 óra alatt, hogy ha beérek a célba, este egy mosolygós ember tér majd pihenni, aki másnap reggel, ha ...
RunEver
RunEver Ezzel fémjelezték azt a technikát, amivel a futócipőm készült. És most nincs. Tegnap előtt megadta magát, ma pedig bevonták a forgalomból a boltban. Sajnálom! Együtt készültünk április óta. Együtt tettük meg az első 25, 28 és múlt héten az első 30 kilométeres távomat. De a jövő heti 32-öt már nem együtt fogjuk. Ragaszkodom a dolgaimhoz. Nem is kicsit. Amikor október 7-ére gondolok, sokszor azon töprengek, hogy a futószoknyámat, vagy a nadrágomat vegyem-e fel. A futószoknyám két éve hűséges társam. Számos versenyen és edzésen volt rajtam, és nagyon kényelmes, nagyon szeretem. ...
Minden nézőpont kérdése
Nézem az Európa Bajnokságokat Glasgow-ból. Leginkább az úszás közvetítéseket követem figyelemmel. Hihetetlen meló van egy-egy sikerben. Én itt nyavalygok, hogy hetek óta, a hőség miatt hajnalban kell indulnom a futásaimmal, közben pedig belegondoltam, ők nem pár hétig, hónapig kelnek hajnalban, hanem konkrétan gyerekkoruk óta. Tudom, más az ó életük, ebből élnek, de akkor is. Elismerésre méltóak. Mosogatás közben szoktam leginkább elgondolkodni a dolgaimon. Most sem volt másképp. Gondolom, nem árulok el nagy titkot, mostanában leginkább a marathonon töpizek. Sokszor elgondolom futás ...
Hypnotic Tango
Ez az egyik kedvenc "futó dalom". Master Blaster-ék dala tulajdonképpen a kezdetektől velem van. Több, mint négy éve minden track listán megtalálható volt eddig, amit a telefonomra feltettem. Pedig egy párszor már variáltam a dalokon. Jó kis pörgős szám, sokszor lendített már be, illetve húzott ki a nehéz pillanatokból. Ahogy hét közben futottam Kincesbányán, azon gondolkoztam a vízpart mellett futva, ez a dal mennyire jellemző a futásomra. Arra, hogy amikor nem futok, mert épp pihenőnap van, hiányzik a futás. Amikor pedig futok, mennyire tudom élvezni. Mint ha tényleg hipnotizálva ...
“Ragyog a szívem, mint a Nap…”
Ki korán kel, Kincsesbànyát lel! ? Reggel 5:50. Jaj ne, már megint kelni kell. Irány a futócucc! Csak visszaérjek a nagy meleg támadása előtt. Minden megvan? Indulhatok tök ismeretlen környéken vagyok, a víztározó környékét tegnap csak autóból és sötétedésben láttam. Ez ám az izgi. Kalandra fel! Mit mondott este a házigazda? Harmadik villanyoszlop az út mentén? Ez mintha erdős részhez vinne, ráadásul emelkedővel. De ott a harmadik villanyoszlop! Muszáj! Hoppá!!! Valóban itt a Víztározó. Vajon végig lehet a víz mellett futni? Na vágjunk bele, mire körbefutom a tározót gazdagabb leszek ...
“Nem adom fel!”
Ettől a héttől, mit szépítsem, eléggé tartottam. Gyerekeket táboroztattam a munkahelyemen, és hat gyerek, azért hat gyerek. Pláne úgy, hogy önkéntes nem jelentkezett, egyedül kellett lenyomnom az egészet. Tartottam tőle, hogy olyan fáradt leszek, hogy a hét közben esedékes futásoknál a belsőmet is majd az egyik munkaeszközömön, gördeszkán húzom magam után. Kedden K.O. voltam. Remek! Szerdán futás van, te jó ég, mi lesz ebből?! De szerdán jött az áttörés. Már napközben éreztem, nem vagyok annyira kókadt, egész jól nyomom a dolgokat. Reménykedtem benne, hogy a „jó formából” estére át tudok ...
Szív, sűrít, gyúr, kipufog
Szív! Ezt több aspektusban lejátszottam az elmúlt két hétben. Múlt vasárnap részt vettem a 3. Skanzenfutáson. Vali barátunk helyett voltam beugró, aki ugyan családjával benevezett, azonban időközben bokáját törte. Valakinek viszont le kellett futni az általa eredetileg bevállalt 14 km-t. Nekem az "előírásoknak megfelelően" aznap 12 km-t kellett volna teljesítenem, nem okozott nagy problémát, hogy beugorjak a helyére és egy kicsit még rápakoljak. Az idő és a pálya nem volt épp túl ideális. Nagyon meleg volt, és a Skanzen emelkedőin eléggé beszorult a levegő. De megcsináltam és ez a ...