Az Élménykülönítmény a Bátor Tábor adománygyűjtő közössége.
A
csapat tagjaival amellett, hogy a szenvedélyünknek hódolunk – sportolunk, sütünk-főzünk,
zenélünk, ünneplünk - súlyosan beteg gyerekeknek adunk bátorságot. “Lilapólósként” a
versenyeken megtett kilométereinket, szeretettel fűszerezett finomságainkat, régóta
dédelgetett lakáskoncertünk akkordjait akár egy kávé vagy egy mozijegy áráért barátainknak,
ismerőseinknek örökbe adjuk, az összegyűjtött adományokkal pedig mosolyt csalunk a kis hősök
arcára. Életeket változtatunk.
„Többet kaptam puszta motivációnál: támogató szavakat, szeretetet, biztatást. Hitet.”
„A Bátor Tábortól szárnyakat, a lila pólótól varázserőt kaptam.”
„Úgy érzem, akkor hoztam életem legjobb döntését, mikor hozzátok csatlakoztam…”
„Nem vagyok profi futó és sportoló, nem én leszek az, aki elsőként fog célba érni. Az viszont egészen biztos, hogy a Bátor Táborért és rajtuk keresztül a súlyosan beteg gyerekekért nincs az a görcs, fáradtság vagy nehézség, amin nem fogok átmenni, mert most az Ő boldogságuk és támogatásuk a tét!”
„A Jászai Mari térnél botlottam bele a lilapólósok csapatába. Hamar ráeszméltem, hogy mellettük sípolhatok, kiabálhatok, fejre is állhatok, ezt a csapatot felülmúlni nem tudom, a legjobb értelemben. Szurkoltak mindenkinek, olyan erővel és szeretettel, hogy majdnem futásnak indultam én is, szandálban, farmerban és táskával a hátamon.”
„Verseny közben a hullámvölgyeken sokszor csak az segített át, hogy jött egy lila pólós csapat és kiabált, drukkolt, pacsizott.”
„Hihetetlen volt látni, hogy mennyi ismerősöm támogatta a süti vásáromat. Imádok sütni és azt is, ha ízlik valakinek a süteményem, de arra nem számítottam, hogy ez ekkora élmény lesz! Méghozzá mindenkinek!”
„Elképesztő az erő, ami a közösségben elkezdi tenni a dolgát, együtt egy jó ügyért! Meggyőződésem, hogy együtt válthatunk világot és nem a véleményünk formál, hanem amit teszünk!”
„Maroknyi ember nagy szívvel, segítő szándékkal, tenni akarással. Így tudnám összefoglalni a jótékonysági évadnyitó íjászversenyt, aminek bevételét a Bátor Tábornak ajánlottunk fel. Minden pillanatát imádtuk!”
„Elképesztő önbizalombomba! Amikor évek óta nem látott ismerősök üzenik meg, mennyire szuper, amit csinálsz és milyen büszkék rád…Receptre írnám fel mindenkinek az adománygyűjtést!”
Már jó rég beneveztünk az Ultrabalaton Trailre. Mindezt úgy, hogy igazán egy terepfutó van a 3 fős csapatban. De sebaj, ő gyorsan fut, mi váltótársak majd csak bevánszorgunk. Na most a gyors cimboránk egy héttel a verseny előtt kiesett, így egy másik barátunk önfeláldozóan beugrott helyette. Nem az összeszokottság lesz a baj, mert futottunk már sok száz kilométert együtt, az ismeretlen terepfutás. Ez azonban csak egy újabb hülyeség, amit majd évek múlva röhögve mesélünk. Igaz, előtte teljesíteni kellene a 115 kilométert 3000 méter szinttel...
Alapvetően nem szeretem a futós posztokat (magamból indulok ki: kit érdekel, hogy futottál ma? Vagy mi egyebet sportoltál? Egészségedre!), a mai eset kicsit más. Nevezzük Csillag-futamnak. Még ha nem is látszanak... Mindjárt indulok is! Ez a szívemnek oly kedves kép 20 évvel ezelőtt, az első táboromban készült. A képen látható Zsolti engedélyével teszem közzé. Aki éppen pont élete első maratonjára készül, és jól van. (Gondoljatok rá is október 19-én!) Sokan az évek alatt elmondták már, hogy felnéznek az önkéntesekre, és hogy ők „ezt nem tudnák csinálni”. Pedig nem is sejtik, hogy a ...
Többen kérdeztétek már, hogy ennyi év után miért pont a Bátor Tábor? És miért a futás? Kezdjük a végéről, a futástól. Tavaly ilyenkor szakadt az izom a bal vádlimban. Így járhat az, aki bemelegítés nélkül megy a játszótérre. 😉 Normálisabban újra csak idén kezdtem el futni. Júliusban volt egy verseny Villányban, amin magamhoz képest, a céljaimhoz mérten jól sikerült célba érni és még maradt is bennem energia. Már év elején mondogattam, hogy azért jó lenne egy maratont futni valamikor… aztán júliusban a verseny után a gondolat újra előtört és érlelődött, mígnem beneveztem az októberi ...
Egyikünk sem lehet csak jó, vagy csak kedves. Senki sem tökéletes, és (tudtommal) senki sem szent. Én vagyok az is, aki hibázik, én vagyok az, aki megnevettet néha, én vagyok az is, aki türelmetlen, és az is én vagyok, aki gyógyítani próbál. Egy kiadós túra, kapcsolódni a természettel ugyanazt az érzést adja számomra, mint amikor belépek a Bátor Táborba, és a társaimmal közösen nekigyürkőzök egy turnusnak, amiről tudom, hogy kimerítő lesz, de mindenképpen felemelő. Ilyenkor közelíthetek kicsit önmagam jobb verziójához.
Egy hete szálltam be az eddigi legizgalmasabb futós kihívásba. Megtisztelő, hogy az Élménykülönítmény tagja lehetek, és nagy öröm, hogy ezidő alatt több mint 100 ezer forintot gyűjtüttünk a Bátor Tábor számára! És hol van még a vége?! Ad egy plusz motivációt az edzéseknek ez a kampány. Nagyon lelkesítő, hogy a futással egy jó célt szolgálhatok, és a körülöttem élők ezt látva támogatják a Bátor Tábort. Egy olyan szervezetet, amelynek célja, hogy súlyosan és krónikusan beteg gyerekeknek adja vissza a gyerekkort. Az a minimum, hogy ezekután odateszem magam a futásokon! Ezen a héten még ...
Hihetetlenek vagytok! Hétfőn indult ez a kampány, és már a kitűzött cél 42 százalékánál tartunk. "Véletlenül" pont 42, ahány kilométer vár rám október 12-én. Hálásan köszönöm a Bátor Tábor nevében az eddigi felajánlásokat! Amit ígérhetek, hogy az edzések során még jobban oda fogom tenni magam, hogy utána valahogy végig vánszorogjak a maratonon! Még egyszer hálásan köszönöm a támogatásotokat!
Iratkozz fel, ne maradj le az Élménykülönítmény és a Bátor Tábor híreiről! Nem spamelünk, mégis mindent megtudhatsz közösségi programjainkról, edzéseinkről, versenyekről és arról, adománygyűjtéseddel hogyan változtatod meg súlyosan beteg gyerekek életét!